Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

sok-sok dicsőséget szerezhetett volna! Elnémították - egy boldog tudósból meghasonlott szívű ember lett." „Magyar Alföld" c. radikális újság 1911. augusztus 20-án megjelent számában olvassuk: „Mélységes szomorúsággal olvastuk dr. Hollós Lászlónak, a főreáliskola kitűnő tanárának, a világhírű tudósnak tragédiáját. Hűségesen jellemzi nyomorúságos kulturális és közoktatási viszonyainkat, hogy szerény, de nagy tehetségű embereket letaposnak üresfejű, buta protekciós alakok, akik a legjobb és legnyugodtabb pozíciókba ágyazzák ősi butaságukat, szokássá válik így ezután a tehetségtelenség és szürkeség alapján való érvényesülés. Valósággal a tudatlanság államosítása ez a rendszer... Viszont abban kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy dr. Hollós László abból a kiveszőfélben lévő tudósok sorából való, akik a társadalom mozgató erőit nem ismerik, a szoba négy falán túl nem látnak, s ha kiegyenesednek, belevágják fejüket az élet mestergerendáiba. Manapság már a modern tudósok nem zárkóznak el hermetice a világtól, hanem belekapcsolják tudományos munkálkodásukat a társadalom életműködésébe. Ma már az igazi tudorra nem szégyen, hanem kötelesség, ha piacra viszik kutatásaik eredményeit, a hivatalos hatalommal ott veszik fel a harcot, ahol lehet. Ugyan mikor ismerik el hivatalosan Marxot, Darvint? Soha. Koplaltak tovább, s dolgoztak. Ma bizony, ha valaki előre, vagy más pozícióba akar jutni, ököllel kell dolgozni. Ha pedig ez a módszer valaki előtt utálatos, akkor csak tovább nélkülözzön, káromkodjon, de ne pályázzon. Ugyan kérem, beszélhet ma Magyarországon valaki komolyan az igazi érdemek elismerésének szükségéről, anélkül, hogy kinevetnék? A gombák elégetése pedig valóságos barbarizmus volt." A cikk további részében rámutat arra, hogy a fővárosi sajtó tragédiáról beszél, pedig éppen ő maga a felelős az ilyen esetekért, mivel egyik cikkében égig magasztalja az üresfejű vagy hájfejű nagyságokat, a másik rovatban véres könnyeket ont a szegény tudós bajain. Vélgül pedig annak az óhajának ad kifejezést a „Magyar Alföld" cikkírója, hogy bár megjelenne a tudós hatalmas ládáival, és mosolyogva jelentené be, hogy „íme megvannak a gombák". A szülőföld is visszhangzik már Hollós tragédiájától. Az édesanya már megjelent Szekszárdon, hogy lakást keressen a hazaköltözésre. A helyi sajtó Bodnár István író tollával lelkes szeretettel és nagy fiát megillető tisztelettel szól Hollósról. („Tolnavármegye és a Közérdek" 1911. augusztus 17.) „Egy tudós kálváriája." „Szeptember hó elsejétől Szekszárdnak érdekes lakója lesz dr. Hollós László, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a híres gombatudós, akit külföldön, hajobban nem is ismernek, mint idehaza, de bizonyára jobban megbecsülnek. Dr. Hollós Lászlót elkeseredett lelke, a szülőföldhöz való ragaszkodása el-