Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

A levél további részében Hollós József röviden érinti Hollós László gyűjtéseit és megjegyzi, hogy gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, de életében nem akar tőle megválni. „És mégis meg kellett válnia! Jött a födrengés, a reáliskolát átalakítják, a vegytani szertárból tantermet csinálnak, s Hollóst rákényszerítették arra, hogy a gyűjteményét elvigye és így a terem üres maradjon. (?) Elvigyen azonnal 40 láda gyűjteményt, de hová? Piciny lakásában ennek tizedrésze sem férhet el és tudósunknak - ki minden garasát a gyűjteményre áldozta - vájjon honnan volna pénze, hogy gyűjteményét - pláne egy éppen megrongált városban - elhelyezhesse. Dehát nálunk első a hivatalos tekintély és éppenséggel nem fontos a tudomány érdeke. Hollós László világhírű gyűjteménye, mely a legnagyobb múzeumoknak is elsőrangú díszét képezte volna, egy emberélet lankadatlan munkásságának gyümölcse, a szemétre került. Negyven láda kincs bedobatott a reáliskola pöcegödreibe! Szóval egy hallatlan kultúrbotrány történt. Hollós László most 52 éves, lelkileg megtörve, nyugalomba vonul. A vüág minden kincséért sem maradna Kecskeméten tovább! Elvonul a tudomány ápolásának dicstelen mezejéről, mely elvitte ifjúságát, életét. Nyugalomba vonul s hátralévő éveiben majd gondolkodhat azon, miért akarta ő Magyarországon és pláne az állami iskolában a tudományt szolgálni. Dr. Hollós József kórházi főorvos." „Az Est" a levél után a következőket közli: „Mindenesetre közöltük ezt a levelet, hogyha történt mulasztás és hiba, még segítsenek rajta. Az illetékes kultuszkörök, esetleg az Akadémia tudomást vesz erről a levélről és igyekszik vagyoni és erkölcsi súlyával megmenteni, amit lehet." (Leveléhez dr. Hollós József még néhány sor kommentárt írt, amelyben hangsúlyozza, hogy Hollós Lászlóval semmiféle rokonságban nincs, de tiszteletére, mert Kecskeméten sok éven át tanára volt, vette fel az érettségi után a Hollós nevet. A reáliskola jeles tanára, a gyermekek igaz barátja, aki magára semmit sem költött, de kis diákjait saját költségén vitte tudományos kirándulásra, szegény tanulóknak ruhát, könyvet, pénzt adott és igazi típusa az emberszerető, mély tudású tanároknak, akik a mai magyar középiskolából már kiveszőben vannak!) Az újság megjegyzi még, hogy tudósítóját Hollós László azzal utasította el, hogy ez az ő privát ügye, nem nyilatkozik. De megjegyezte, hogy ővele már sok méltánytalanság történt és senki sem vett róla tudomást. Úgymond, elég volt már neki a dicsőségből... Kacsóh Pongrác viszont nem zárkózott el a nyilatkozástól (1911. augusztus 9.): „Magyar tudós sorsa. Közbelépett a Nemzeti Múzeum. »Az Est« augusztus