Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 8. A Kacsóh-affér (1911)

5-i számában »Magyar tudós sorsa« címmel cikk jelent meg, melyre van szerencsém a következőket közölni: A kecskeméti állami főreáliskola, melynek épülete már tervezés alatt áll, jelenleg szánalmasan van elhelyezve, sem a városnak, sem az államnak nem hibája, hanem azoké, akik éveken át elmulasztották az épület ügyét kellő buzgalommal szorgalmazni. Tény, hogy a 8 osztálynak csak 7 terem áll rendelkezésére, és így egy osztály folyton vándorol a szabadkézi és a mértani rajztermek között. Ez az állapot éveken át tartott. Én nem voltam hajlandó a dolgot összetett kézzel nézni, sem abba nem nyugodtam bele, hogy a felsőbb osztályok tanulóinak egészsége ezáltal a zárt folyosó nélküli épületben állandó veszedelemnek tétessék ki. Ezért már fél esztendővel ezelőtt bejelentettem, az évek óta használatlanul álló laboratórium átalakításának szükségességét hivatali felsőbbségemnek, amely ahhoz hozzá is járult. Temészetesen ezt az egész tanári karral és külön Hollós Lászóval is közöltem, kinek növénygyűjteménye az indokolatlanul használatlan laboratóriumban volt elhelyezve. Június végén újból közöltem nevezett tanárral és testülettel is, hogy augusztus folyamán a laboratórium át fog alakíttatni tanteremmé. Újból bejelentettem ezt feletteseimnek is, mely azt tudomásul vette. No, Hollósnak lett volna és még most is van módja gyűjteményét elhelyezni, mert az átalakítást még nem kezdték meg. Nevezett tanár úrnak 4600 korona fizetése, 980 korona lakbére van. Ebből ma Kecskeméten akkora lakást lehet tartani, amelyben nem egy, hanem három magángyűjtemény is elfér. Az, hogy a gyűjteményt valaki bedobálta volna a szemétbe, hazugság és rágalom. Ezt legfeljebb Hollós László tehette, ha akarta. Idegen kéz a gyűjteményhez nem nyúlt. Végre is - és én ezt látom döntő momentumnak a dologban - az iskolában a tanulók és szüleik érdeke az első, a tanárok, az igazgató magán érdekei csak azután, messze azután következnek, még akkor is, ha a magán érdekhez bármilyen tudós érdek is fűződik. Végül is megemlítem, hogy eleve figyelmeztettem Hollós urat, hogy gyűjteményét akár a Nemzeti Múzeum, akár a városi Múzeum örömmel és köszönettel fogadná. Előre is hálás köszönetet mondok, ha soraimat közölni méltóztatik. Kitűnő tisztelettel Kacsóh Pongrác igazgató." A fővárosi sajtó továbbra is kiemelt helyen foglalkozott a tudomány jóvátehetetlen veszteségével. „Az Est" augusztus 11-i vezércikkében a magyar közI életet marasztalja el a tudományos értékek pusztulásáért. E lapszám első oldalán nyilatkozik dr. Szálai Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is. „Hollós József híradásával kapcsolatban a Magyar Nemzeti Múzeum is tudomást szerzett a gyűjtemény pusztulásáról. Azonnal táviratot intézett Hollós