Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 2. Az útkeresés

órához, és láthatólag örült neki, midőn pompás aranyóráját megdicsértem. Hasonlít a gyermek a sikkes, bontonos emberhez, ahhoz a nagy gyerekhez, aki csak külsőségekre ad, s az illemtanból merített mázzal takarja silányságát. Ne a külsőre tekintsünk egyedül, hanem kutassuk a bensőt, a lényeget, az igazságot. Ebben nem csalódunk, míg a puszta külső sokszor csalódásba ejthet bennünket." Az előadás ez után az érdekes és filozófiai magasságban járó színes és for­dulatos bevezető után részleteiben is ismerteti a boglárka növénycsalád Kecs­kemét vidékén ismert fajait, azok színes virágait, majd nagy vonalakban leírja a növény konzerválásának és a növényi részek mikroszkopikus metszeteinek készítési módját is. Előadása mindvégig szemléletes és igen élvezetes. „Az igaz, hogy lassú munka a belsőt vizsgálni - fejezi be előadását. - S mi rendesen csak a külsőre, a ruhára, a mázra szoktunk tekinteni, de a gyökerek­nek mutatkozó szárak, melyet sokan gyökérnek néznek, ismét csak arra inte­nek bennünket, ne a külsőre tekintsünk egyedül, hanem kutassuk a belsőt, a lényeget, az igazságot. " Igen, nézzünk mindennek a mélyére, ismerjük meg az embereket és a belső tartalom, a közösség és a nemzet érdekeinek szolgálata szerint értékeljük őket is! Ne a majmolókat, a képmutatókat halmozzuk el dicséretekkel, elismeré­sekkel, hanem azokat, akiket alkotóerő hevít és nagy feladatokat állítanak ma­guk elé - fűzhetnénk tovább a gondolatot. Hollós, a tudós azonban nem akar ilyen mélyen ítélni a kor társadalma fe­lett, csak szerényen mutat rá arra, hogy a lényeget, az igazságot kell keresni mindenek felett, még akkor is, ha az lassú vagy éppen kellemetlen munkával jár. Ez a fajta igazságkeresés volt élethivatása, életcélja akkor is, amikor igazán még nem találta meg magát. Hiszen ekkor még maga sem tudta, hogy tulaj­donképpen hol is köt ki. A boglárkákkal csak azért foglalkozott, mert útjába kerültek. Szinte élvezettel kutat a természet titkai után, és nem nyugszik, míg a rejtett titok nyitjára nem jön, míg nem tiszta előtte valami. Dolgozatának el­fogadása után ugyan a növénytan doktorává avatják, de nem köti le magát egyetlen szak mellett sem. Tulajdonképpen kémikusnak indult. Ebből előbb már doktor. De mivel kevés tanárra volt szükség ebből a szakból, hát tovább vizsgázott növénytanból. Bár 33 éves, érdeklődése még nincs kikristályosodva, csak arról ír, ami elébe kerül. Néha szépirodalmat, tárcát, emlékezést vagy ép­pen szakdolgozatot. De amit maga elé tűz, annak végére jár. Ha a kecskeméti kutak fúrásainál olyan növényi anyagok kerülnek elő, ame­lyeket nem ismer fel, a talaj- és kőzettani körülményeket összehasonlítja, és szinonim helyeket keres, hogy megoldja a rejtélyeket. így jut el Krassó-Szö­rény megyébe, vagy éppen a legészakibb Árva megye sziklás hegyvidéke kö­zött keres, kutat analógiák után. Tanárkodásának első éveiben kövületek, ás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom