Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 2. Az útkeresés

ványok gyűjtése és vásárlása végett kirándulást tett Ariina, Resica, Szekul, Dognácska, Vaskó és Csiklova (Krassó-Szörény m.), Esztergom megyében Dorog, Tokod, Lábatlan, Bajót, Süttő és Piszke községekben, valamint az ország többi részén Hidas, Kurd, Rákos, Solymár, Tinnye és Szekszárd vidékén. Utazásai közben mintegy hatszáz darab régi pénzt is szerzett és ezeket szintén leírta. Ebben a korszakban úgy tűnik fel, hogy a későbbi nagy tudós inkább csak író. Nem azért ír, ugyanis, hogy kutatási eredményeit feldolgozza, hanem azért kutat, hogy legyen mit írnia. Ez a beállítottság tükröződik vissza munkásságának tárgyi összetételében is. Nagyjából a kémia áll éreklődése középpontjában. Kecskeméten ebben az időben artézi kutakat fúrnak. A fúrók nyomában felszínre kerülő és a föld alatt több száz méternyire fekvő rétegek magukra vonják figyelmét. Állandóan ott bujkál a fúrótornyok állványai alatt és lesi a törmelékeket. Összeszedegeti és azonnal elemzi is azokat. Ezekből számos komoly tudományos értekezés születik meg: „A Kecskeméti, félegyházi, ókécskei fúrólyukak rétegsorozata", „A kecskeméti artézi kút fúrásáról", „Kecskemét altalaja és turfája", „Kecskemét altalaja", „Kutak, geológiai viszonyok", „A Kecskeméti kútfúrások alkalmával kikerült lignit" jelzik ennek az érdeklődési körnek állomásait. Jellemző széles körű érdeklődési körére magáról a kecskeméti artézi kút fúrásáról írt cikke is, amelyben egészen részletesen leírja, hogy a fúrócsöveket hogyan erősítik egymáshoz, és aprólékos szemléletességgel ismerteti a szegecselést is. A kútfúrás alkalmával felkerült rétegek vizsgálatából megállapította, hogy Kecskemét város alatt a történelmi időkön belül mocsarak feküdtek, amelyeknek a mai korban is jól ismert növény- és állatvilága volt. A mocsarak betemetését a szelekkel hozza összefüggésbe, melyek homokkal hordták be a medencéket. Közben minden idejét Kecskemét széles határában tölti. Bőséges területe van, hiszen Kecskemét határa megközelíti a kétszázezer kat. holdat is. Az óriási pusztán szinte nomád életet élő pásztorok terelik birkanyájaikat, szarvasmarhacsordáikat, vagy éppen „A csikósok kurjantása hallik, s pattogása hangos ostoroknak", mint Petőfi írta egykor. Hollós igazi otthona lesz a széles kecskeméti határ. Elmegy vasárnap reggel, vagy még szombaton a tanítás befejezése után, és csak hétfőn reggel érkezik haza. Szüleinek naponta írt levelezőlapjai szebbnél szebb szemléltetői az akkori pásztoréletnek. Meglátogatja a karámokat. Együtt fordított-kásázik a cserényekben, és elbeszélget a pásztorokkal, megfigyelve életüket, közben, ha útjába akadnak, új növényeket szed a nyalábjába, és indul hazafelé. „Bugacmonostor növényvilágából és pásztoréletéből". „A Szikra", „Felsőpusztaszer", „Őszi kép Kecskemét vidékéről", „Őskori kőeszközök a kecskeméti határban", „A szőlősgazdákfigyelmébe" ezeknek az utaknak lecsapódásai. Ha közben a kecskeméti múzeumban elébe kerül „A kecskeméti csizmadiák céhpohara"vagy egy eredeti belga sírkő („A belga ivoire-gránit sírkőről"), azt szintén leírja.