Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 2. Az útkeresés

magát megrövidíteni nem engedi. Én is szerelmes lettem, szerelmes egy csodaszép lányka bűbájos szemeibe. Szerelmet kívánt szívem, forrót, lángolót, ha arra gondoltam, hogy a lányka viszontszeret, boldog valék, végtelen boldog, habár csak képzeletben. Akkor azt hittem, hogy csak a szerelem, e nemes tisztes érzés képezi életcélomat, s midőn a lánykáról álmodoztam, a lelkem tele volt kedves érzésekkel, örömteljesen élveztem a szép jelent, óhajtottam a boldog jövőt." Meg kell jegyezni, hogy bár a későbbiek során kéziratban hátramaradt 37 novella és egy regény ügyes tollforgatót, jó stilisztát és gondolkodót mutat, Hollós nem volt szépíró, hanem végtelenül csendes, visszavonult és rendszeres tudós, aki azonban észrevette az élet visszásságait is. Beszélni nem szeretett, vagy nem akart róluk, inkább egy-egy novellába építette észrevételeit, ha azok elmondását szükségesnek érezte. * Ahogy Hollóst Kecskemétre helyezték növénytani tanárnak, azonnal nekilátott, hogy leendő munkálkodásának színterét tökéletesen megismerje. Megkezdte szenvedélyes egyedüli sétáit, bejárta egész Kecskemét környékét, és minden útjáról különféle növényekel bőségesen megrakodva indult haza. Egyúttal megkezdte növénytani disszertációjának elkészítését is. Választása a boglárkafélékre esett. így született meg első tudományos munkája, az „Adatok a Ranunculaceak rhizmáinak alak- és szövettanához", amely nyomtatásban is megjelent Kecskeméten 1892-ben, 1-24 oldalon, egy eredeti, rajzolt táblával. E munkában már fetűntek Hollós érdekes és kiváló művészi illusztrációi is. A doktori értekezés megvédése után a Természettudományi Közlöny 1892. évfolyamában „A boglárkákról"'címmel közöl újabb tanulmányt. „A boglárkafélékföldalatti szára "címen pedig érdekes tudományos előadást tartott a Kecskemét Vidéki Természettudományi Társulat ülésén. „- A fiúcska szétforgácsolja a sípot, a lovaskatonát, játékszerét, hogy megtudja, mi van benne - írja Bevezetőjében. - Majd a bokorban fészket keres, a sötét erdők titkait kutatja, később pillangót tűzdel, növényeket szárít, gyönyörködik bennük, kíváncsi rájuk. Ez a kíváncsiság ösztönzi az embert férfikorában is, de ekkor már öntudatosan rontja-bontja a természet tárgyait. Az állatot, a növényt boncolja, az ásványt olvasztja, főzi, s kutat belső lényeg után, mert tudja, hogy a természet készítményeinek legkisebb részecskéibe helyezte az alkotó erő titkát. A legszebb örökifjú hölgynek, a természetnek titkait kutatja a fiúcska férfikorában. Keresi a rejtett igazságot. Nem régen, hogy az én homokos ideiglenes otthonomba kerültem, a váróteremben egy fiúcskát láttam, ki vásári rézóráját minduntalan igazította a fali-