Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

ï. SÁRKÖZ HELYZETE A KÖZÉPKORI-KESŐKÖZÉPKOR1 KERESKEDELEMBEN Szekszárd és közvetlen környéke, az egykor sűrűn lakott, Duna-menti Sárköz már az Árpád-kortól kezdve bekapcsolódtak - az itt húzódó egyik fő közlekedési útvonal révén - az ország vérkeringésébe. A Dunával párhuzamosan, annak jobb partján vezetett Itália felől a Dráva-Száva közén át Aquincumba irányuló egyik kereskedelmi főútvonala Pannóniának, egyben a rómaiak limes menti hadiútja, mely a magyar történelem évszázadaiban is sokáig, egészen a török hódoltságig, részben még alatta is megőrizte fontos szerepét, mivel a törökök a kereskedelmi forgalmat saját területükön - elsősorban a hász-birtokokon - lehetőleg nem gátolták. Kisebb-nagyobb virágzó falvak, sőt mezővároskák is sorakoztak ezen a tájon az Árpádok idejétől, egymás közelében, melyek kedvező fekvésüknél fogva, úgy a dunai víziút, mint a szárazföldi főútvonal, másrészt a természet-nyújtotta biztonság adottságaival élve, szoros kereskedelmi és művelődési lánccal fűződtek az ország szívéhez, vagy akár távolabbi területekhez. Elősegítette ezt - nem utolsósorban a szekszárdi hegyek lankáinak a középkor óta európai hírű kitűnő bora, amit földrészünk több országába, nagy távolságokra is szállítottak. Szekszárd, a Sárköz és környékének hazánk életében játszott korai és nem jelentéktelen szerepét bizonyítja maga az a tény is, hogy Árpád-házi királyaink három apátságot alapítottak ezen az aránylag nem nagy területen (io6i-ben: Szekszárdon, 1092-ben: Bátán és 1142-ben Bátaszéken). A török hódoltság alatt, de főleg annak végén a Sárközben elpusztult több középkori eredetű település helyén, a korábbi hazai és külföldi kerámiának olyan jellemző és érdekes maradványait találjuk meg, melyek virágzó kereskedelmi kapcsolatok megvoltára utalnak. Különösen nagy számban találkozunk - még az ártérrel legjobban körülvett, még a legkisebb falvak helyén is. - Ausztria különböző városainak változatos perembélyeggel ellátott, középkori grafitos edényanyagával (Mőzs-Fehérvize dűlő, Palánk-Iccse dűlő, PalánkCsemetekert, Palánk-Szentmiklós dűlő, Kisdecs dűlő, Decs-Városhely dűlő stb.). Ugyanezen a területen és környékén sorra kerülnek elő olyan nagyobb ezüst éremleletek, melyek többnyire a török hódoltság kezdetén, vagy első évtizedeiben jutottak - edénybe helyezve - a földbe s melyekben a hazai véreteken kívül (II. Ulászló, II. Lajos, I. Ferdinánd) szép számban szerepel külföldi, főleg nyugateurópai pénznem is (Ausztria, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Karinthia, Szászország, Németalföld, Poroszország, Stájerország, Szilézia, Tirol, Velence, ezenkívül számos nyugati város vereté). Ezek az objektumok szintén élénk bel- és külföldi kereskedelemről, a Sárköz és környéke népének egykori mozgalmas életéről tanúskodnak.