Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

A leletanyag egy másik csoportja abban a díszítési stádiumban találtatott, melyben az engob alapra már felkerült a sárga, barna, vörös, fehér vagy tompazöld színű festékfolyatás, ecsethúzás, írókával felrakott dísz. (XIV. t. 4., XV. t. 2-5., XVI. t. 1-5., XVII. t. 1-5.). A tálasedény-maradványok harmadik csoportját azok a példányok képezik, melyek a díszítés harmadik fokozatán : tehát a végleges színeket kihozó, ragyogóan átlátszó fedőmáz felrakásán is átesvén, így kiégetett készáruként szerepelnek. Külön változatot képez a díszítésnek az a módja, melynél a még lágy állapotban lévő fehér engobrétegre sima, vagy hullámvonalas nyalábokat, a tál öblében koncentrikus köröket, küllősen felrakott pálcikákat, vagy forgórózsát rajzoltak be tompahegyű eszközzel, esetenkint fésűvel. Ezeknél az edényeknél legtöbbször az egész belső felületet beborítja a gyakran együtt szereplő három, vagy négy motívum (XX. t. 1-2. a-c). Erre az alapdíszítményre került volna rá az átlátszó fedőmáz, esetleg még ezt megelőzően csorgatott mázú színes szalagok csoportja, mint ahogy azt a Szekszárd, Vörösmarty utcai leletegyüttes több tálmaradványán láthatjuk (XXI. t. 4-6.). Egyébként utóbbi edénycsoport között két tál töredékének mintázata (XXI. 3., 6. sz.) szinte teljes egyezést mutat a visegrádi későtörök kerámia két tálrészének azonos technikájú díszítésével (XXII. t. 3-4.). Az itt ismertetett sajátos ornamentika a mórágyi ásatag tálasedény-anyagban is jelen van (24. kép 1-2. sz.). Újabban dr. Kozák Károly tárt fel hasonló díszítésű táltöredékeket az egri vár ásatása során, XVII-XVIII. századi kultúrrétegből. (XXIII. t. 5-7.). Sásleveles, forgórózsás dísz A Szekszárd, Rákóczi utcai tálak sásleveles díszítése — egyetlen példány kivételével (XV. t. 2. sz.) - nem fut ki a perem széléig. Azonkívül a sásleveleknek, szirmoknak a teljes felületet befedő, szorosan zárt elrendezése a mi kemencénk táljain már feloldódik, különálló nyalábokra, forgókra bomlik, a füstcsóvás kiindulás pedig, mint a forgó tengelye, a tál öblében gyakran el is marad. A sziromcsoportok töve ilyen esetben hol pecsétlőszerűen megvastagodva nyúlik le (XVI. t. 1. és 4.), hol pedig a fenék széle mentén körbefutó csíkká vékonyul (XVI. t. 3.). Egyik szép példáját látjuk ennek a feloldódott díszítő motívumnak egy Szekszárd, Vörösmarty utcai táltöredéken, amely a peremnek pöttyökkel meg-megszakított, szétváló, majd újból egybeolvadó, körbefutó vonalköteg díszítése alapján is, a Rákóczi utcai műhely terméke (XIX. t. 1.), a társaságában előkerült három, sásleveles díszítésű, csillogó mázú tálperem-töredék (XIX. t. 2-4.) és egy, hasonló vonaldíszes peremű, ragyogtatókkal ékes, sötétbarna mázas nagy tál maradványával együtt. (XIX. t. 5.;. Előbbi szép táltöredékünkön (XIX. t. 1.), fehér alapon, ragyogó fényű átlátszó fedőmáz alatt sötétbarna-zöld és sötétbarna-sárga színskálában csoportosított, kurta szirmú forgók váltakoznak (A táltöredékek a XVIII. század második feléből származó hulladékveremből származnak, copf-stílű, oszlop formájú, fehér- és zöldmázas fayence kályhák maradványai rétegéből). A sziromleveleket rendszerint a tál belső falán, a perem alatt körbefutó, jobbára fehér festésű, többszörös párhuzamos vonalgyűrű zárja le. Ezt a gyűrűsort néha hármasával, vagy egyenkint felrakott vastag, felkiáltójelre emlékeztető, színes harántvesszők szakítják meg ritmikusan, olyan módon, hogy azok külön-külön maguk előtt tolják a gyűrűk vonalait, miáltal a vesszők közeiben igen tetszetős, pikkelyszerű minta keletkezik (XVIII. t. 4-5., 8.). Ez a motívum is előfordul Mórágy ásatag anyagában (IX. t. 8.) és egy, Bonyhádon előkerült, ugyancsak ásatag „sárközi" tányéron (25. kép).