Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

A Balkánon, így a jugoszláviai Pirot és környéke mestereinek műhelyeiben, nálunk pedig Szekszárdon a Tamás és Steig fazekascsaládok művészetében a XX. századot is megérte ez a díszítő stílus (39, 40, 41. kép). Az írókával húzott, többszörös gyűrűminta néhány táltöredék peremén hullámvonallal váltakozva jelentkezik (XXIV. t. 1-3,, XXVIII. t. 3. a-b., XXIX. t. 2., 4.), mint ahogy azt néhány visegrádi (26. kép 1-2.), egy egri (XXIIT. t. 2.) és számos mórágyi (XXV. t. 1-8.) ásatag példányon is láthatjuk. A mórágyi tálak öblében gyakran találkozunk egy hagyományos török motívummal : a négyszirmú forgóvá alakított, fogazott sarlós lcvéldísszel, hol közbeiktatott sziklevelekkel, (XXVI. t. I., 3.), hol azok nélkül (XXVI. t. 2., 5.). A szekszárdi kemence több táljának forgói, mint bunkós végű, csápszerű porzószálak jelentkeznek az edények öblében. Két-háromszálas csoportosításban, egyirányban hajladoznak, szvasztika-szerű négy ágra bomolva, közeikben kettős sziklevéllel. Mórágyon is előfordul ez a virágváltozat, az eddigi leletek szerint azonban négyes beosztás nélkül (XXVI. t. 6-7.). Ezzel a díszítési móddal találkozunk még egy tabáni tálon. Az edény öblének rózsaszirmait ez esetben kontúrként díszítik az egyirányba hajló, bunkós végű szálak. A XXVII. tábla szekszárdi tálmaradványán, fekete alapon zöld-narancssárga-zöld színpárosítással találjuk ezt a kecsesen szép díszítést. A XXVIII. tábla 4. sz. fenéktöredékén fehér alapon látunk hasonló virágmintát, ez esetben barna-zöld-barna színösszeállításban, kettős zöld sziklevelekkel. Az 1. sz. töredéken az eléggé hanyagul felrakott - hol kettős, hol hármas csoportosítású - fonalszerű forgócsápok között a sziklevelek hiányoznak, ellenben rajta még kisebb-nagyobb, zöld színű pettyek szabálytalanul szétszórt mezője látható. A bunkós végű forgós motívumváltozatnak legtetszetősebb összeállítását egy kávébarna alapmázú tálon találjuk (XXVIII. t. 3. b.). Ennél az edénytöredéknél az öböl forgójának sötétbarna-zöld-fehér-sötétbarna színcsoportosítású, bunkós csápú ágai közé zöld sziklevél ékelődik. Az edény falának díszítményében egyébként a szekszárdi kemence táljainak egy másik, korai, még XVII. századi hagyományokat őrző motívumával is találkozunk: A tál alacsonyan jelentkező since felett barna gyűrűvonal fut körbe, melyből hasonló színű félkörívek sora indul ki. Az ívek alatt fehér csigavonal dísz, közeikben kettős sziklevél (XXVIII. t. 3. a-b.). A díszítményt a peremnél barna-fehér-barna színösszeállítású, körbefutó hármas gyűrű, legfelül pedig fehér hullámvonal zárja le. A perem behajló széle barnával ferdén csíkozott. Az ívelt és csigavonalas dísz, 26. kép: 1-2: Fehér festésű sima- és hullámvonalakkal keretezett, sásleveles díszű táltöredékek Visegrádról. Fig. 26: 1-2: Dish sherds from Visegrád with sedge-leaf design, the border being decorated with straight lines and wavy bands in white.