Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

szervezet nálunk - legalábbis rendeletileg - 1879-ben megszűnt. A huszadik századba lépve, a szekszárdi fazekasok száma rohamosan fogy. A gyári olcsó tömegáru, elsősorban a kőcserép és fémedény fokozatosan elölte működésüket s egyben - kevés kivétellel - művészetüket is. 1964-ben, városrendezés során lebontottak két ismert, még működött régi kemencét a Lajos király utcában. Az egyik az 1962-ben elhunyt id. Tamás József, a másik Steig István műhelye volt. Steig István népi iparművész, a népművészet mestere a város más részében (Munkácsy u.) új kemencét épített. A másik népi iparművész, ugyancsak a népművészet mestere: ifj. Tamás József 1966-ban hunyt el. Kemencéjének működése szintén megszűnt. Ez a két mester újította fel utoljára a szekszárdi fazekasság törökös hagyományait művészetében. Steig István szerint az ősi törökös kerámiadíszítést a XIX. században a XVIII. szd. közepe óta szereplő Németh fazekas dinasztia őrizte meg. Ennek utolsó tagja: Németh Lajos, aki idős korában a Steig-műhelynők dolgozott, 1966-ban hunyt el, 80 éves korában (Német Györggyel már 1736-ban, Német Jánossal 1748-ban találkozunk a szekszárdi fazekas céh listáin). Jelenleg is működő kemence mindössze kettő van Szekszárdon (Steig Istvánén kívül Simon Gyuláé (Perczel Mór u.), utóbbi mester azonban nem foglalkozik törökös kerámia készítésével). A többi régi műhelynek, kemencének lassan a helye is feledésbe merül. 24. kép: 1-2: Engobra karcolt hullámvonal kötegekkel díszített táltöredékek Mó/ágyról. Fig. 24: 1-2: Wavy band coils incised in slip from disk fragments of Mórágy.