Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

KÉSŐHABÁN-KESöBAROKK HATÁS A mintegy 150 évig virágzott habán művészi kerámiaipar befolyásával, hatásával szemben sem volt, nem is lehetett mindvégig érzéketlen a magyar kerámiaművesség. Krisztinkovich B. kutatásai szerint nálunk a habán kerámia a 16/17. század fordulóján jelent meg a maga teljes kiforrottságában. „A díszedények művészi stílusa egyenes folytatása a XVI. század utolsó negyedében FAENZÁBAN kifejlődött »bianchi« irányzatnak ..." Népművészetünk egyes ágazatai rendszerint késéssel vették át a reneszánsz - későreneszánsz - habán és barokk díszítőelemeket, ugyanakkor ezek az elemek messze túlélik örökhagyóikat. így találkozunk például a mórágyi régi kerámiában 15-16. századi reneszánsz és későreneszánsz motívumhagyományokkal. Az itáliai hatás azonban csak egyes díszítőelemekre vonatkozik, formaadásra nem (pl. az olasz tálak vagy erősen mélyítettek, abroncs-szerű peremmel, vagy ellenkezőleg: alacsonyak, széles lapos peremmel). A török hódoltság alatt Tolna megye területén épp úgy elterjedt a habán kerámiaáru, kereskedelem, vásározás útján, mint az ország több más részében. A Szekszárd melletti egykori Szentmiklós helység és a török Jenipalánka helyén például se szeri, se száma a fehér alapon kék-sárga, vagy kék alapon fehér-sárga mázdíszű, változatos mintájú, XVII. századi habán kerámiatöredékeknek (7. kép 1-12. sz.). Az itteni fazekasok előtt így megjelenésétől kezdve nem volt ismeretlen ez a sajátosan szép, művészi fajánszáru. Motívumaiban többek között a kacsminta, ívelt vonalsor, rácsdísz, csigavonal, tulipán és rozetta egyaránt megtalálható. Tizennyolcadik századi népi kerámiánk nem is ezeknek a motívumoknak, mint inkább bizonyos habán díszítő technikának (pl. máz feletti festés) és a kék szín alkalmazásának átvételétől idegenkedett, utóbbinak előállítási módját nem is ismerve, annak ellenére, hogy a XV-XVIII. sz. folyamán több irányból: Itália, Kína, a habán területek és Delft felől érkeztek hozzánk kék festésű fajansz-, illetve porcelánedények. Sőt, a holicsi mesterek által alapított tatai majolika-gyár is dolgozott a XVIII. században fehér alapon kék festéssel. A kék festékanyag azonban méregdrága volt a falusi gerencsérek számára. Mórágy XVII. század végi-XVIII. századi kerámiai emlékanyagában, egy műhely termékeiként, gyakran együtt találjuk a későhabán díszítő elemeket a törökével, nem egy edényen a török forgórózsát és tulipánt későreneszánsz, habános és későbarokk füzér- és lombdísszel, vagy rokokó mintákkal társulva (X. t. I., 4-6.). Jellegzetesen XVIII. század eleji, későhabán díszítményekkel ékes a II. tábla 5. sz. táltöredéke: Sötétbarna alapon nagy gömbökben végződő, egy tőből kacsszerűen kiinduló hármas fehér spirál, rárakott kettős vörös sziklevéllel. A motívumhoz részben fehér pontsorral keretezett, részben fehér fésűfogas-pontsoros, stilizált növényi motívum csatlakozik, téglavörös mázkitöltéssel. A pontsor alatt húzott vízszintes fehér vonalat a habán ornamentikában gyakori, hármas rövid harántcsík