Mészáros Gyula: A regölyi aranysír (Szekszárd, 1972)

A REGÖLYI „ARANYSÍR" Császár Géza tsz-brigádvezetö három társával 1967. júniusában, a Tolna megyei REGÖLY község homokbányájában női csontvázra bukkant. A vázat és a sírgödör fenekét valósággal elborította a sárga, csillogó aranyholmi. A vállcsontok felett egy-egy súlyos, hatalmas ezüst ruhakapcsoló dísztü: fibúla feküdt. Egész felületüket színes féldrága-kövekkel gazdagon berakott aranylemez borítja. Kiszélesedő lapjuk szegélyén művészien stilizált és plasztikusan formált állatfej a díszítés (I. tábla 1, 4, II. tábla 7, 11.). A deréktájon az egykori övet szintén kőberakásos, aranyozott ezüstcsat tartotta össze (I. tábla 3, II. tábla 9.). Az alkarok csontjait nehéz, tömör arany karperec fogta át. A nyitott végű karikák egyikét egymással szembeforduló állatfejek díszítik, a másik sima, díszítetlen (II. tábla 8, 10.). A hajdani halotti ruhát részben M betűre emlékeztető (III—V. tábla), részben háromszög alakú, domborított aranylemezkékkel: flitterekkel (1. kép és VI. tábla), a már szintén elenyészett lábbelit gombszerű aranydíszekkel varrtak ki (1. kép és V—VI. tábla), akárcsak az ókori görög és szkíta előkelőségek ruházatát. Csavart végű arany hajkarika (II. tábla 1.), piros ékköves aranyrozetta (I. tábla 2, II. tábla 3.) és letört ezüst állatfej (II. tábla 2.) egészíti ki a nemesfémből készült sírmellékleteket. Az arany- és ezüstkincsen kívül azonban más tárgyak is voltak a fejedelmi asszony sírjában. A koponya mögött nagyméretű, fekete agyagkorsó állt, melynek szájnyílása művészi kidolgozású sasfejben végződik (VIII. tábla 2, IX. tábla 4.). A korsó mellé kékpettyes üvegpoharat (VIII. tábla 3.), a lábfejek elé kis fületlen agyagbögrét helyeztek (VIII. tábla 1.). A csontváz 40 év körüli, törékeny testű nőé. Mesterségesen torzított (még csecsemőkorban kötésbe szorított) koponyáján vágás okozta, nyitott rés látszik, melynek szélei beforrtak. Ki lehetett ez az arannyal borított, a sasmadár totemjével őriztetett, sebesült hercegnő ? Ilyen ritka régészeti leleteknél a kutató régész első feladata, hogy a tudományos irodalom és múzeumok anyagának átvizsgálásával kíséreljen meg párhuzamokat keresni mind a temetkezés módozatára, mind az ékszerek és egyéb sírmellékletek stílusára, eredetére vonatkozóan. A halottnak ékszerdíszben, edénymellékletekkel történt sírbahelyezése ősi szokás. Már az újabb kőkor embere is többnyire így temetkezett.