Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Fazekasság - Tojásfestés

Dér Józsefné munka közben 1957. a festékben megkapja a kívánt színt ott, ahol a viasz a tojás héját nem takarja. Miután a szín rögződött a tojáshéjhoz, letörlik a viaszt és a helyén kivillan a tojáshéj eredeti, fehér színe. Tehát a minta fehér a festett, többnyire barnás, piros alapon. Ez a viaszos hímzés, vagy ahogy általában mondják írás, mindenfelé megvan, ha nem is minden faluban, ahol tojást hímeznek. A sárközi hímes tojások nemcsak mutatósak, színben és technikában bravúrosak, hanem tartalmilag is igen fontosak. A jelkészlet íróasszonyonként változik, mégis egészében egységesjellegzetes sárközi stílust alakítottak ki, főleg Bátán (Dér Józsefné, Vörös Mihály né, Vámos Lajosné, Sümegi Mihályné után a ma is dolgozók: Huszákné Czencz Marietta, Lukács Józsefné, dr. Lehel Petemé, Bátaszéken Farkas Veronika és Deesen Farkas Lászlóné, aki Bátán tanulta a tojásírást, Váralján Schmidt Károlyné). A sárközi íróasszonyok repertoárjában a szabadrajzú, illetve önmagában álló virágokon stb. kívül, vannak osztóvonalakkal együtt szereplő virágosak, kereszt alakban, az egyenlítőn, változó cikkcakkban lekötve, az egész felületet behálózva osztóvonalakkal. A viasszal való írás után, de már messze kisebb jelentőségű és elterjedtségű a karcolásos vagy kaparásos díszítési mód. Az egyszínűre festett tojásra valami éles, hegyes eszközzel rákarcolják a mintát, vagyis eltávolítják a festéket. Ez sav alkalmazásával, maratással is történhet. A Kapós mente hímes tojásai ezzel a technikával készülDér Józsefné hímes tojásaiból tek. Ertényben dolgozik Dravecz Jó-