Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Famegmunkáló iparágak

fa ivó- és étkezőedényeket (fakupa, fatál, fatányér). Faedényeken kívül rokkát, orsót, bútorrészeket, mozsarat, csapot, csigát, dobozt stb. is készített. Tolna megyében egyedül Szekszárdon volt esztergályos céh, 1733-tól. Az esztergályosok készítették a német falvak jellegzetes „hosszú házainak" tornácoszlopait, és a hársfából esztergált, gyékénynyel bevont ún. sváb székeket. Ennek központja a Baranya megyei Ófalu volt, de a Tolna megyei német nemzetiségű falvak lakosai is foglalkoztak vele, pl. Bátaapáti, Cikó. A székeket a közeli erdőségek fáiból, juharból, bükkből, akácból, gyertyánból és - elvétve - tölgyből esztergálták. A fejszével felhasogatott, majd baltával kinagyolt fát rövid szárítás után vették munkába. Egészen az 1870-es évekig lábbal hajtott és rugalmas gyertyánrúd segítségével működtetett, orsós esztergát használtak. Ezt váltotta fel a fejlettebb típusú lendkerekes, lábbal hajtott eszterga. A székváz kialakításához horonyvágót, simítókést és csigafúrót vettek igénybe. Az üléshez való gyékényt a Duna mentéről, a Sárközből szerezték be. Július vége augusztus eleje közt volt a kitermelés ideje. A sarlóval levágott gyékényt megszárítva tárolták. Az ősszel meginduló feldolgozás folyamán, fakéssel hasították szét a szálakat, és erősen benedvesítve sodorták belőlük a bekötéshez alkalmas fonadékot. Ezzel az üléskeretet előbb oldalirányban, majd pedig e fölött, a hátsó és az elülső hevederléc között, sűrűn egymás mellé fektetve áttekerték. A két réteg közét, a befejezés előtt, keményen kitömték gyékényhulladékkal. E fonott székek vásárokra szállítását és értékesítését egy-egy lovasfogattal rendelkező, élelmes parasztgazda (kupec) bonyolította le. Főleg a pécsváradi és a bajai hetipiac és vásár kínált jó forgalmat. Az esztergályos mesterség szakosodott ága a facipőkészítés, ők készítették a német viselethez tartozó, hársfából faragott facipőt, azaz klumpát. (Pl. Bátaapátiban a klumpakészítők száma a 40 főt is elérte, ezért a települést „klumpagyár"-ként is emlegették.) Ezt azonban kevés mester végezte, általában specialisták foglalkoztak vele. Bölcső', Decs-Szólóliegy A faiparban dolgozó Tolna megyei mesterek száma: év ács asztalos kádár bognár esztergályos faragó 1828 51 104 68 90 23 1873 87 268 102 134 57 5 1929 264 437 119 254 38 -