Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Bőrfeldolgozó iparágak

Kisködmön, Váralja A bőrfeldolgozó iparágak melléktermékei - a különféle szőrök, szaru- és csontféleségek - feldolgozására, egy sor kézműves specializálódott céhes keretek között is. Pl. a kapcakötők, akik a gyapjúfonálból kötött harisnyákat kallózással tömörítették. Csizmába való meleg kapcákat készítettek, amelyeket főleg a német nemzetiségű lakosság körében kedveltek, de a sárközi népviseletnek is jellemző darabja volt a nemezkapcát felváltó színes, kötött gyapjúharisnya, a botos. Gyapjúból kötötték és ványolták a Dél-Dunántúlon elterjedt tutyit is. A kapcakötők még a 20. század első felében is komoly haszonra tettek szert. A szőrfeldolgozás speciális ága a kefekötés. Mesterei többnyire mezővárosokban telepedtek le és dolgoztak. A kefekötő kefét, ecsetet, meszelőt, pamacsot és söprűt készített. A kefekötés két alapvető munkafolyamatra tagolódott: előbb a kefék és ecsetek foglalatját, a kefefát készítették el faragással és esztergályozással. A kész kefefát fúrszékre helyezte a mester, ahol lábbal hajtott fúróval belefúrta a lyukakat, amelyekbe később a sörtét kötötte be. A kefekötő disznósörtét, ló-, borz-, mókus-, menyét- stb. szőrt vagy sikárgyökeret használt. A sörtét és szőrt vagy szurokkal ragasztotta be, vagy dróttal illetve fonallal kötözte rá a kefefára. A drótkefét drótsodrással készítette. Tolna megyében kevés kefekötő működött, ők is elsősorban a megyeszékhelyen dolgoztak. A szaruból és csontból készült fésűk a tisztálkodás és a hajviselet díszes kellékei voltak. A fésűs ökör-, tehén-, bivalyszarvból, csontból és lópatából készített különféle fésűket. A tímároktól vagy mészárosoktól vásárolt szarvakat napon vagy kemencében szárogatták,