Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor
Az ozorai kolostor lakóépületében találkozunk a helyiségelosztásnak egy általánosan nem használt jellegzetességével is: a keleti szárny földszintes, déli szakaszán a kis méretű,átlag 2,50x2,50 m-es méretű cellák egymástól folyosóval elválasztott kettős sorban helyezkednek el a belső kerengőfolyosó mellett Ehhez igen közel álló megoldással egy Ozorával egy idős, vagy nála nem sokkal később épült kolostornál találkozunk: az először 1452-ben említett gyulai ferences kolostornál. (29) Itt a folyosóval elválasztott kettős cellasort ugyancsak a keleti szárny déli felében találjuk. A templom itt is, mint Ozorán, a kolostor északi oldalán húzódik. A másik obszerváns ferences kolostor, ahol kettős cellasor tűnik fel, Szeged. A klastrom ma álló négy fő szárnyát 1718-1751 között építették(30), ránk maradt azonban 1713-ból egy alap és egy távlati rajz, ami a korábbi állapotokat tükrözi(31), s amely szerint a kolostorépület nyugati szárnyának egy részét kettős cellasor foglalta el. Szegeden ellentétbe Ozorával és Gyulával, a templom az épületegyüttes déli oldalán helyezkedik el. Ferences kolostoraink közül az utolsó, ahol - jelenlegi ismereteink szerint kettős cellasor található, térben is és időben is messze esik az előbbiektől: a Corvin Jánostól 1489-1490-ben építtetett okolicsnói kolostor 1697-ben újjáépített rendházában a déli szárnyat kettős cellasor tölti ki.(32) Itt azonban a belső udvari cellasor a kerengőfolyosó helyét foglalja el, így az egyébként is nagyon szabályos elrendezésű kolostornál valószínűleg későbbi beépítéssel állunk szemben. A három hajóra osztott templom is erősen eltér az előbbiekben említett kolostorok templomaitól. Az alaprajzi analógiákat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ozorai kolostor magán viseli a ferences építkezésekkel kapcsolatban kimutatható jellegzetes vonásokat, sőt, az sem lehetetlen, hogy ismereteink további gyarapodása után, leszűkíthetünk majd egy térben és időben körülhatároltabb obszerváns csoportot is; de ennek bizonyításához sokkal több tárgyi és történeti anyagra lesz szükségünk, mint ami pillanatnyilag rendelkezésünkre áll. Az ozorai kolostor faragott kőanyagával kapcsolatban ferences kapcsolatokról, sajnos, nem beszélhetünk. A korábbi, közvetve vagy közvetlenül Budához kapcsolódó(33) koldulórendi építkezések lezajlanak a XIV. század folyamán(34), a ferences János barát köréhez tartozó későgótikus formák pedig a XV. század utolsó évtizedeiben tűnnek fel.(35) A Zsigmond-kori ferences építkezések fennálló templomait vagy épp ez utóbbi építkezések során, vagy a barokk korban alakítják úgy át, hogy az építéssel egy idejű részletformáit nem ismerjük. Ozorán kívül az egyeden eredeti faragott részleteket mutató obszerváns ferences templom Kusaly.(36) Itt 1552 után rendházzal együtt a templom szentélye is elpusztult, de megmaradt a ma református templomként használt hajó, a szentély déli oldalára épített torony, s az eredeti nyugati szamárhátíves főbejárat, melynek gazdagon tagozott profilja - a fénykép(37) után ítélve - típusában közel áll az ozorai faragványok között levő egyszerűbb kerettöredékhez. (3 8) Ami az Ozorán előkerült bordákat illeti: két, egymás továbbfejlesztéséből alakított típussal találkozunk: az egyik egy kisebb méretű, a nyolcszög három oldalával záródó orrú, s két egymásnak hátat fordító horonyból álló nyakú borda, melynek különböző arányú variációi a XTV. század második felétől a XV. század közepéig sok épületen előfordulnak. A budai várban e típus, többek között, Zsigmond-kori torzfejes konzolokkal együtt is található.(39) A másik változat tulajdonképpen az
