Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor
A tetőzet pusztulása után a falak egy ideig még magasan fennállnának, ezt tanúsítja a főként a templom belsejében megmaradt lerakódott, tiszta, agyagos föld, melyet csak a szentély belsejében vágtak át egyszer, hogy ott két holttestet hevenyészve, szabálytalanul bedobva, eltemessenek. Erre a lerakódott vastag rétegre hullottak rá a mind jobban pusztuló falak téglái. A területet a XVIII. századtól kezdve temetőnek használták. Erre mutatnak a sírgödrökkel átvágott pusztulási rétegek s az előkerült csontvázak gyér leletanyaga (olvasó-szemek). A temető hosszabb ideig állhatott fenn. Ezt igazolja a nagy számú - zömmel melléklet nélküli - csontváz mellett az a megfigyelés, hogy a sírok egy részét pontosan igazítják az akkor még valószínűleg a felszínen is mutatkozó falakhoz, míg más részük ásásakor már falakat, falrészleteket bontanak el (pl. a kerengőudvar délkeleti sarokfalának esetében); e falak a sírgödrök beásásakor már nyilvánvalóan a felszín alatt voltak. A temető használatának, minden valószínűség szerint, a lakott település terjeszkedése vetett véget A még fellelhető építőanyagot felhasználták, a templom és kolostor nyugati felére lakóépületek, kertek kerültek, (9) a keleti szárny maradványait pedig majdnem a középkori járószintig lebontották, hogy helyére utat építsenek. Az ásatások során nyert alaprajzi és építéstörténeti adatok rögzítése után tekintsük át röviden az ozorai kolostorral kapcsolatban rendelkezésünkre álló történeti anyagot. Ozorai Pipo, Zsigmond király hadvezére és bizalmasa, 1406-tól temesi ispán, a felesége révén örökölt ozorai fő birtokán(lO) kolostort építtetett a szigorú ferencrendi barátok számára. A ferencesek obszerváns - szigorú - ága abban különbözött a konventuális (későbbi minorita) ágazattól, hogy a kezdeti szigorúbb szerzetesi elvekhez való visszatérést hirdette a későbbi lazításokkal szemben. Az obszervánsok a bosnyák ferences tartományokból húzódtak fel hazánkba a XIV. század közepétől kezdve, s alig egy évszázad alatt mintegy ötven kolostort létesítettek. Magyarországi működésük a bogumil és huszita mozgalmak elleni küzdelemmel kapcsolatos, s hirdetik a török ellenes keresztes háború eszméjét. Az ő soraikból került ki a huszita ellenes inkvizíció vezére, Marchiai Jakab s a török ellenes harcokban jelentékeny szerepet játszó Capistranoi János. (11) A rendet tehát elvei s az akkori fontos mozgalmakban betöltött szerepe alkalmassá tette arra, hogy a Zsigmond környezetét képező főurak - így Ozorai Pipo is - letelepítsék őket birtokaikon. Pipo az ozorai kolostor építésére szóló engedélyt V. Márton pápától kapta 1418-ban. A kolostor 1423-ban már állott, mert ekkor Szálkai Balázs, a szigorú ferencrendiek helytartója, a pápai engedély felmutatásával igazolta Pécsett, a megyés püspök előtt a kolostor felépítésének jogos voltát.(12) A kolostor ez időben népes, nagy kolostornak számított. 1460 április 5-én Varsányi István, a magyarországi ferencrendiek vikáriusa, itt írja megjelentését a vikárius generálisnak és az összes provinciálisoknak, hogy mi minden tett eddig Capistranoi János szentté avatása ügyében.(13) 1462-ben a szigorú ferencrendiek itt tartották közgyűlésüket. (14) A dunántúli kolostorok szaporodásával az ezekből alakított őrséget Ozoráról nevezték el(15), 1516-ban az őrséghez hét kolostor tartozott.(16) Még 1535 elején is egyike a Dunántúl népesebb kolostorainak, 20 szerzetessel. (17)
