Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor

A torony déli falához csatlakozott a kolostor keleti zárófala. A torony melletti szakaszon valószínűleg nagy, osztatlan terű helyiség - a káptalanterem - húzódott, melytől délre vastag, többsoros téglaszint és lépcsőalapozás maradványai kerültek elő. A lépcsőalapozáson kívül az itt talált falak vastagsága is arról tanúskodik, hogy a rendháznak a templom felöli szakasza lehetett emeletes (70 cm vastag falak), míg a délebbre előkerült helyiségek 40 cm vastag válaszfalai emelet hordására nem voltak alkalmasak. A lépcsőalapozás s a vele egykorú vastagabb falak egyébként nem tartoznak a kolostor első építési periódusához. A lépcsőalapozáshoz tartozó vastag szintet elbontva ugyanis korábbi, félkörös, vakolás nyomait viselő fal és hozzá tartozó padlószint nyomaira bukkantunk. Ugyanitt még két, ugyancsak korábbi építkezéshez tartozó keskenyebb fal, ill. falsarok maradványa került elő, ezek összefüggéseinek tisztázására azonban nem volt lehetőségünk. A ferences kolostor feltárt maradványai (Alaprajz, Nagy Emese után) A lépcsőalapozástól délre eső szakaszon a kutatóárkokban előkerült falmaradványokból érdekes, nálunk ritkán előforduló alaprajzi sajátosságot rekonstruálhattunk: a kis méretű, átlag 2,50x2,50 m alapterületű cellák egymástól folyosóval elválasztva, két sorban helyezkedtek el egymás mellett. A második - belső cellasor mellett húzódik az udvart szegélyező kerengőfolyosó. E kettős cellasor nyomai a kolostor délkeleti sarkában lévő nagy helyiségig, ill. a helyiséget a celláktól elválasztó keskeny folyosóig tartanak. A nagy délkeleti helyiséget - melynek délnyugati sarkából kisebb helyiséget választottak le - négyszögű padlótéglák borították. Nyugatabbra,