Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor
szárny területén kezdtük meg. A nyugati oldal a terület beépítettsége s a bevetett kertek miatt nem jöhetett számításba. A keleti szárny helyén is voltak nehézségeink: a nagy forgalmú téren a közlekedési lehetőséget biztosítanunk kellett. Az így rendelkezésünkre álló ásatási területet részben kutatóárkokkal vizsgáltuk át, csak egy-egy kisebb, problematikusabb csomópontot tudtunk nagyobb felületen kibontani. Meg tudtuk állapítani az épületegyüttes teljes észak-déli irányú kiterjedését: szélessége összesen 73 m (ebből 8,50 m a szentély szélessége). A keletnyugati irányú kiterjedés már bizonytalanabb. A templom teljes hossza, a szentély rendelkezésünkre álló méreteinek s a korabeli hasonló típusú templomok arányainak figyelembe vételével 35-40 m lehet. A kolostorépület kelet-nyugati szélességének meghatározása még nehezebb, azonban, ha figyelembe vesszük azt a széles kő falalapozást, aminek elég rossz állapotban lévő részlete Gosztola István kertjében került elő, s ami a terep adottságai (mögötte emelkedő domb) miatt csak a nyugati zárófal maradványa lehet, a teljes szélességet 55-60 m-re kell tennünk. A rövid falcsonknak csak hozzávetőlegesen meghatározható irányából arra következtettünk, hogy a kolostor lakóépületeinek alaprajza szabálytalan négyszög volt (a templom felé keskenyedett). A kutatások során nyert adatokból a szentély és a keleti épületszárny részleges rekonstrukciójára nyílt lehetőségünk. A hatszög három oldalával záródó, három boltszakaszos szentélyű templom a kolostorépület északi oldalán helyezkedett el. A szentélyt az ásatás idején két egymásra merőleges kutatóárokkal vágtuk át, teljesen kibontottuk a szentélyzáródást s a szentély és hajó déli találkozási pontját, valamint egy kriptát a szentélyben. így pontos képet kaphattunk a szentély teljes kiterjedéséről, s a hajó szélességéről. A támpillérekkel megerősített templom feltárt falai szabálytalan, tört kövekből épültek. A belsőben a feltárás során talált vastag téglatörmelék azonban arra vallott, hogy a falak felsőbb szakaszainak építőanyaga tégla lehetett, mint ahogy téglából készült a templomtól délre húzódó teljes kolostorépület is. A szentély tört köves falalapozása a megtalált külső szint maradványai alatt 2 m mélységben ért véget A szint fölött - kis szakaszon - megtaláltuk a felmenő falak maradványait is. A szentély, hajó és toronyalja belsejében a szintet lapjával egymás mellé rakott építőtéglákkal burkolták. A szentélyben ebből a szintből ívesen rakott téglák emelkedtek ki, melyekről kiderült, hogy kripta boltozatához tartoztak. A templom pusztulásából származó törmelékkel (téglák és kőből faragott bordák töredékei) megtelt kripta középmagasságában két csontváz feküdt, melyekről a kutatás során bebizonyosodott, hogy a kriptában érte őket a templom pusztulása. (4) Eredetileg a kriptába temetett csontváznak a nyomára nem bukkantunk. A kripta - a felhasznált építőanyag tanúsága szerint - a templomnál később épült. (5) A szentély és a hajó csatlakozási pontjánál nyitott nagyobb szelvényben feltártuk a déli hajófal indulását, s ezzel megánapíthattuk a hajó szélességét, a diadalív alapozását, a szentélylépcső kezdetét, a hajó keleti sarkában lévő oltáralapozást, valamit a torony falának ide csatlakozó szakaszát. Az ugyancsak széles kőfallal alapozott torony ugyanis - ferences szokás szerint - a szentély kolostor felőli oldalán, a hajó és szentély találkozási pontjában ült. Délnyugati sarkát támpilléirel erősítették meg, délkeleti sarkát nem tártuk fel. A torony nyugati és a templom déli fala által alkotott sarokban lévő helyiséget négyszögű (18x18x3,5 cm) padlótéglákkal borították. 98