Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
táj szülöttei irányították itt. Köztük Veresmarti Illés, Laskai Szűcs György vagy Kálmáncsehi Sánta Márton27. Laskóra menekült Szegedi Kis István is a Tiszántúlról, ahogy itt tevékenykedett hosszú évekig és itt vált a kálvini irány hívévé Skaricza Máté, később Ráckeve papja. Az 1550-es évek elejétől az 1570-es évek közepéig a szerveződés időszaka volt, amit első lutheránus püspök, Gönczi Máté megválasztásától a protestáns többség létrejöttéig lehet számítani. Az új egyházak tanításai ezalatt megszilárdultak, szervezetük hosszú időre érvényes formákat öltött, a római katolikus egyház velük szemben védekezésre szorult. Amíg a protestantizmusnak csak a katolikus tanoktól kellett elhatárolnia magát, a tanítások ügye nem váltott ki viharokat. Heves vitákra, az egyes dogmatikai tételek municiózus pontosságú meghatározására csak akkor került sor, amikor a reformációnak Svájcban Kálvin tevékenysége nyomán bontakozó irányzata, illetve az irányzat képviselői is megjelentek Magyarországon. Ez valamikor az 1540-es évek végén és a következő évtized elején történt, a gyulafehérvári kanonokból reformátorrá vált Kálmáncsehi Sánta Márton nevéhez köthető, aki ily módon az első protestánsok által üldözött protestáns lett.28 A pécsi egyházmegye területén is hasonló módon történt meg a plébániai és városi iskolák vallásváltása. A megszűnő papi utánpótlás, a hadak által elkövetett atrocitások, és a természetes elhalálozás révén legtöbbször békés módon vette át a településeken a hitélet vezetését egy-egy reformátor. Ahol esetleg működő katolikus plébánost találtak, ott korszerű külföldön szerzett tudásukkal gyorsan fölébe tudtak kerekedni hiányos képzettségű ellenfeleiknek. Eszéki Szigeti Imre úgy térítette meg Kálmáncsehi lakosságát, hogy először - az egyébként Padovában tanult - helyi Endericus (Szegedi) Mátét győzte meg, és utána az egész település elfogadta az új tanokat. A reformáció befogadása egyébként nem feltétlenül volt előre mérlegelt döntés eredménye, mint ahogy esetleg a lelkészválasztásnál is többet nyomtak a latban a vonzó személyiségjegyek, mint az, amit az illető tanítani akart. Könnyen megeshetett az is, hogy a lelkész szinte észrevétlenül - sőt az is, hogy akaratlanul - vezette át híveit a régi és a sok átmeneti változatban jelentkező új tanok közti, még sokáig igencsak elmosódott mesgyén. Előfordulhatott ennek ellenkezője is: nevezetesen, hogy egy-egy tüzes hittérítő valósággal ráerőszakolta magát az érintett közösségre. Eszéki Zigerius Imre maga meséli, hogy az általa felkeresett Tolna és Kálmáncsehi lakossága egyáltalán nem volt felkészülve az általa egyenest Wittenbergből hozott tanításokra. Első látogatásakor, 1545 végén Tolna „egészen istentelen és bálványozással telt volt, úgyhogy azon két hét alatt, míg ott voltam annyi ezer ember között alig hármat vagy négyet találtam, kiknek az evangélium igazsága tetszett. Tolnáról Kálmáncsehire mentem. Ott Isten igéjét másfél hónapig prédikáltam és az Úristen megsegített. Mert sok ember elhagyta a hamis és istentelen tanítást és követte Krisztust’.’ Tolnán még azt követően sem sikerült áttörést elérnie, hogy 1548 második felében visszatért oda: a magisztrátus a török hatóságokkal akarta kivettetni.29 Magyarországon éppen úgy történt, mint máshol, az új hithez csatlakozó gyülekezetek első lelkészei a római katolikus egyházból kerültek ki. Máshogy nem is lehetett volna teológiai képzettség27 Kálmáncsehi Sánta Márton (Kálmáncsa, 1500 körül - Debrecen, 1557. december): római katolikus pap, református püspök. 1523 őszétől a krakkói egyetemen tanult, ahol 1524-25-ben a magyar bursa seniora volt és magisteri fokozatot szerzett. 1538-tól gyulafehérvári kanonok, tanár és iskolaigazgató. 1538-ban Szegedi Gergely nagyváradi ferences és Szántai István kassai reformátor közti segesvári hitvita egyik bírája. Ennek hatására hamarosan a reformációhoz csatlakozott; az 1540-es években Mezőtúron, majd Sátoraljaújhelyen protestáns lelkész. 1551-től Debrecenben lelkész, ahol nagy buzgalommal küzdött a katolicizmusnak a luthera- nizmus által még meghagyott maradványai eltávolításáért. Ezért a körösladányi zsinaton (1551/52) kiátkozták, mire ő is kiátkozta vele szembefordulókat. Debrecenből hamarosan távoznia kellett, és Munkácson lett lelkész; e minőségében 1552-ben két zsinaton is részt vett, a második beregszászi zsinaton hozott határozatokban már egyértelműen a helvét irányzat érvényesült. Ezután Erdélybe ment, ahol szintén mozgalmat indított az úrvacsora értelmezése, a szertartások egyszerűsítése és az oltárok mellőzése végett. Ennek hatására 1556-ban Kolozsvárott eltávolították az oltárokat a templomból. Báthory András erdélyi fejedelem hajszát indított elfogására, de sikerült elrejtőznie. 1556-ban visszatért Debrecenbe. 1556-tól a nagyváradi egyházmegye területén szerveződött református szuperintendencia püspöke, melyhez 1557-ben a gyulafehérvári püspökség Szatmár vidéki része is csatlakozott. 12 zsoltárfordítása ismert. - PALLAS X. 1895, 63; MARKÓ III. 2002, 700-701; ŐZE 2005,113. 28 PÉTER 1995, 16-21. 29 HOLUB 1911,6-8; SZAKÁLY 1995,12. 449
