Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
A szöveg tüzetesebb megismerése után világossá vált előttem, hogy egy élvezetes stílusban megírt népi, paraszti jellegű emlékirat került a látókörömbe, amely, bár történeti szempontból különösebb forrásértékkel nem bír, helytörténeti, különösen egyháztörténeti vonatkozású adatai és a 19. század első felének paraszti világára vonatkozó sok érdekes megfigyelése és észrevétele miatt, mégis hasznos lehet közzététele. Esetemben két felsőnyéki parasztember vegyes följegyzéseket tartalmazó irománya akadt a kezembe, amelyet a néprajzi szakirodalom a „krónika” típusú paraszti írások közé sorol. Ugyanis ezekben a paraszti szövegekben krónikaszerűen tárulnak fel egy-egy közösség vagy település mindennapi gondjai-bajai, örömei és bánatai egyaránt. Leglényegesebb ismérvük, hogy bennük még az egyéni, illetve családi és a közösségi élet szerves egységben jelenik meg; az egyén boldogulása elképzelhetetlen ugyanis még ekkor a paraszti közösség egészének érvényesülésétől.3 A fényképek tanúsága szerint a kéziratos könyvecske, különösen annak első fele, meglehetősen sérült állapotban érte meg napjainkat. Néhány oldalon az írás erősen elmosódott, a füzet egyes lapjai szinte olvashatatlanná váltak. Különösen a kézírásos napló első része, a Magyar János által írott összegyűrődött lapok, amelyekben az 1831-től 1852-ig terjedő időszak általa fontosnak tartott „jeles dolgait és történeteit” örökítette meg a szerző. Az egyszerű paraszti munkához szokott kezek által írott napló szövege nem teljesen ismeretlen a helyi lakosság körében, annak sok tekintetben megbízható adatait Bátor Károly felsőnyéki (1943-tól 1956-ig) plébános már fölhasználta és beépítette 1948-ban elkészített plébániatörténeti munkájába,4 amely bizonyos értelemben helytörténeti alapvetésnek is tekinthető. Az igen alapos és felkészült plébános minden föllelhető tudományos publikációt és forrásmunkát gondosan áttanulmányozott, s az egykori Országos Levéltár iratanyaga mellett az egyházi és családi levéltárak forrásait is kiaknázta munkájának megírásához. Természetesen hasznosította a helyben föllelhető kútfőket is: a helyi, valamint a szomszédos községek római katolikus plébániáinak anyakönyveit, az iskolaszéki és egyházközségi jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat. Akkor még hozzáférhetőek voltak számára idősebb Kiss István néhai felsőnyéki kántortanító (1833-1920; tanított: 1858-1899 között) naplói, jegyzetei és egész hagyatéka, s ami témánk szempontjából lényeges, akkor még a Magyar János által megkezdett parasztkrónikát rejtő füzet megkopott, sok helyen már nehezen olvasható lapjai is hiánytalanul a plébános-helytörténész rendelkezésére állhatták. A jelenleg az ismeretlenség homályába burkolódzó tulajdonos birtokában lévő füzetlapok ugyanis bizonyíthatóan hiányosan maradtak az utókorra, legalább egy oldalnyi szöveg elkallódott az idők folyamán. Bátor Károly említett kéziratos munkájában több ízben hivatkozik a krónikára, majd, miután külön fejezetben foglalkozik a Tolna megyei faluban egykor nagy tekintéllyel bíró Magyar családdal, csekély változtatással, az eredeti szöveg némi „modernizálásával”, s a mai helyesírási szabályok szerinti átírásával, az egész krónikát leközli, beleépítve azt nagy műgonddal megírt plébániatörténeti munkájába, illetve falumonográfiájába. A krónika két változatának szövegét, vagyis a Bátor Károly plébános által fölhasznált szöveget és az általam ismert kéziratos napló megfelelő részeit összehasonlítva kiderült, hogy az 1842-es év históriájának egy része, összességében valószínűleg csupán 1-2 oldalnyi szöveg hiányzik a DVD lemezen hozzám eljuttatott anyagból. Magyar János ebben beszámol Scitovszky János pécsi püspök bérmálással egybekötött felsőnyéki látogatásáról, illetve a helyi katolikus pap fizetésének emeléséről. Továbbá táblázatban közli a plébános és az iskolamester járandóságait a különféle egyházi szolgáltatások tekintetében. Időközben a felsőnyéki római katolikus plébánia egykor még gondosan őrzött, és minden valószínűség szerint több régi iratot, okmányt felölelő irattára a gondatlan utódok elővigyázatlansága, s részben a helyi szerencsétlen körülmények egybeesése következtében 1990-1991 táján nagyrészt elenyészett. Bátor Károly plébános lelkiismeretes utánajárással összeállított plébániatörténetének eredeti kézirata is elkallódott. Szerencsére több gépírásos változata is fönnmaradt a községben; egy 3 PALÁDI - KOVÁCS 2000, 765. 4 BÁTOR [1948], 1-142. 504
