Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

geltetési gyakorlat nem létezett, 's ha ezen elkülönzés létre nem jön - a megítélt mennyiség örökre haszonvehetlenné vált volna, - valóságos tiszta nyereségnek tekintendő." (MNL FML BÚI 9. d. 7/4. Tisztség a főkormánynak. 1863. jan. 6.) Batthyány-Srattmann Fülöp hg. nem is volt háládatlan. Az uradalom számára rendkívül sikeresen lezárult legelő elkülönítési per „befejeztetéseért" jutalmul Madarász János uradalmi ügyviselőnek 300, míg Farkas Imre tiszttartónak 150 osztrák értékű forintot utaltatott ki. (MNL FML BÚI 5. d. 6/13. Levelezőkönyv, 1864. Főkormány a tisztségnek. 1863. jan. 19.) Érthető volt tehát a megrövidített telkes gazdák felháborodása. A pécsi első folyamodású törvényszékhez benyújtott fellebbezési folyamodványukban, visszautasítva az ítélet indoklását, úgy fogalmaztak, hogy helytelen a törvényszék azon állítása, miszerint nekik jutnának a legelő legértékesebb részei. A „pa- naszlott ítélet értelmében" ugyanis a fnyéki polgároknak csupán V* rész jó és % rész „csupa kopár hegyoldalakból álló, és a marha által alig meg mászható legelő részek’ jutottak. Ezzel szemben a felperes uradalomnak túlnyomórészt igen jó, „sött kiválló kaszálónak is alkalmatos, és csak igen csekély részben középszerű minőségű legelő részek biztosittattak”. (MNL TML IV. 156. a. 24. d. A fnyéki volt jobbágyok fellebbezése az első folyamodású úrbéri pécsi törvényszékhez. 1860. dec. 15.)

232 A fnyéki lakosok „tettleg a bírói ítéletnek ellenszegültek”. A bírói ítélet felolvasásakor a helyszínen megjelent Farkas Imre beszámolója szerint „Ő Fenségét a’ Császárt is szidalmakkal illették", az uradalmi tiszttartót és ügyvédet pedig „mint Ö Áegyjelmes]. Herczeg- sége vagyonának őreit is megtámadván sok nemüleg szóval bántalmazták". (MNL FML BÚI 9. d. 8. Farkas I. a főkormánynak. 1862. jún. 6.)

233 Tudniillik Csapiár Ignác plébánost. A fnyéki plébános feljelentést is tett a bécsi udvari kancelláriánál. Folyamodványában kizárólag a község ref. lakosságát vádolta meg a legelő elkülönítési perükben ellenükre hozott királyi táblai ítélet végrehajtásánál „állítólag szenvedett bántalmazások miatt". A panasztevő az ügy kivizsgálását, s a vétkesek szigorú megbüntetését követelte. (MNL TML IV. 156. a. 24. d. A bécsi udvari kancellária leirata Tolna megyének. 1862. júl. 7.) A Tolna Megyei Levéltárban, a közigazgatási iratok között, másolatban fönnmaradt Csapiár Ignác Fnyék községe ellen beadott „panaszosfolyamodványa", amelyben a sértett plébános részletesen kitér az eset előzményeire, és hosszan tárgyalja „megaláztatása” körülményeit. Megemlíti, hogy a kir. rendelet értelmében minden vallásfelekezetű lelkésznek, így neki, a fnyéki római katolikus papnak is törvényesen járt a legelő illeték. Noha ennek kiadása az uradalom és a község közötti hosszadalmas per következtében évekig húzódott, a Magyar Királyi ítélőtábla ítélete végre eldöntötte a kérdést. De hiába jelent meg a megyei törvényhatóság által kijelölt időpontban, 1862. máj. 30-án a fnyéki községházánál, hogy a neki juttatott 24 holdnyi „legelő illetékét” birtokba vegye. Miként Tolna vármegye főispánjának írt levelében írja, ,,a’ mint a’ Nagy Aíé/tós[ágú]. ítélő tábla Elnökének Aíétóósjágos]. Melczer Istvány Ő Méltóságának alá irt neve elhangzott; azonnal megkezdődött a’ durva erőszak. If: Földesi Istvány e’ szavakat kiáltva: az nekünk nem parancsol, az nekünk nem földes urunk. Mire nagy zaj ’s orditozás között az uradalmi tiszteket körülfogták, ’s durva erőszakoskodásúktól csak a gyors távozás által menekültek". A személye elleni atrocitásokat így foglalta össze: ,Az után minthogy a’ községnek három negyed része reformált egyházbeliek, ezen orditózások közt: nints itt a’ pápista papnak pascuma - reám rohantak, taszigáltak, ’s borzaztó méltatlanságok közt az udvarból kitoltak". A plébános szerint a lázadás fő szervezője a helység bírája, Juhász Mihály volt, aki a falu népét máj. 29-én a községháza elé doboltatta, s pénzbüntetés terhe mellett megparancsolta nekik, hogy másnap, a végrehajtás napján mindenkinek, még az asszonyoknak is meg kell jelennie, hogy egységesen szálljanak szembe a végrehajtókkal. A legelő per egyedüli okaként a katolikus plébánost nevezte meg. A tettlegesen bántalmazott és személyében megsértett Csapiár Ignác folyamodványában keserűen fogalmaz: a „reformáltpór néptől irtózatos bántalmazások által meg szégyenittettem, meggyaláztattam, ’s jámbor híveim előtt lealacsonyíttattam”. Talán úgy érezhette, hogy nemcsak saját személyét, hanem személyén keresztül az egész r. k. egyházat is sérelem érte a támadások következtében. Ugyanis Fnyéken nem csupán a saját érdekeit képviselte, hanem egész egyházát, s személy szerint a pécsi püspököt is, „mint Püspök Ő Méltóságának személyes képviselője". Megnevezte az ő és „Pécsi Püspök Ő Méltósága” bántalmazóinak legfőbb cinkostársait is - Pap Egyed István, Juhász Ferenc és fia, János, Egyed Ferenc, Keresztes Péter, Hordó Péter, ifj. Földesi István, Földesi Ferenc és Egyed Péter -, velük szemben a törvény teljes szigorának alkalmazását követelte. (MNL TML IV/B. 152. Csapiár Ignác Fnyék község ellen beadott panaszos folyamodványa. 1862. jún. 1.) A kérdéses perben érintett, és rövidebb-hosszabb időre elítélt személyek felekezeti hovatartozását megvizsgálván, arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a plébánosnak e tekintetben igaza volt. A legelő elkülönítési perben hozott ítélet ellen a leghangosabban és leghatározottabban tiltakozók, a község fő hangadói és az ügyben érintett többi személy is valóban, kivétel nélkül a ref.-ok közül kerültek ki. Itt kell kitérnünk a r. k. pap szerepére a település életében. Csapiár Ignác plébános majd négy és fél évtizedes fnyéki szolgálata idején mindvégig hűségesen, és soha nem lankadó buzgalommal képviselte az általa egyedül üdvözítőnek tartott egyház érdekeit. Átnézve a község kát. egyházközségének keresztelési akv.-eit, meg kellett állapítanunk, hogy ténykedése során jó néhány „eltévedt bárányt” - leginkább „volt helv[ét]. vallásúakat", vagyis kálvinistákat - térített meg, s vezetett vissza az „igaz hitre”. E személyek neve mellett az akv.-i bejegyzésben az szerepel, hogy „általam az igaz Rom. Kath. anyaszentegyház kebelébe vissza vétetett”. Korántsem akarjuk ezzel az idézettel azt állítani, hogy türelmetlen lett volna az egyéb vallásúakkal szemben a plébános atya, de az mindenképpen bizonyítható, hogy hitének harcos hirdetője és terjesztője volt. Harcosságát bizonyítja, hogy az állami (polgári) anyakönyvezés bevezetése előtt, 1895 szept.-ében azzal a személyes megjegyzéssel zárta le anyakönyvi munkálkodását, hogy „kezdődik ezen évi oAf[óber]. 1" jén a pogány korszak".

234 1857 tavaszán (máj. 7-én), amikor hg. Batthyány-Strattmann Fülöp beadványával az úrbéri törvényszékhez fordult, kérve a falu közös legelőjének elkülönítését, Szabó Ferenc volt a falu bírája. (MNL TML IV. 156. a. Hg. Batthyány Fülöp a szekszárdi első folyamodású úrbéri törvényszékhez. 1857. máj. 7.)

235 Holánus, ulánus (lengyel) - dzsidás, azaz hosszúnyelű lándzsával felszerelt (osztrák) könnyűlovas katona.

236 Executio (exekúció, egzekúció) (lat.) - végrehajtás.

237 Mivel a Hétszemélyes Táblának a legelőelkülönözési perben hozott jogerős bírói ítéletét a kitűzött időben, vagyis 1862. máj. 30-án „a ’felső nyéki lakosságnak makacs és ön hatalmú ellen szegülése folytán” nem sikerült végrehajtani, ugyan azon év okt. 15-én (tehát nem 9-én!), és a következő napokon, immár karhatalom igénybe vétele mellett történt meg a mérnök bevezetése és a kérdéses legelőterület mérnöki fölmérése. A végrehajtáson (executio) a Magyar Királyi Helytartótanács által kirendelt katonaság oltalma alatt megjelentek a Tolna megyei alispáni úrbéri bíróság kiküldöttjei, Novák Imre dombóvári főszolgabíró és Horváth József esküdt, valamint az érintett felek részéről az uradalmat (a felperest) képviselő Madarász József ügyvéd és Szeles József mérnök, illetve a telkes gazdák részéről Juhász Mihály bíró és a falu esküdtjei. A községben felizzott szenvedélyek lecsillapítására a Szekszárdon állomásozó 11. (II. Sándor) dzsidás ezrednek egy százada érkezett Fnyékre, 92 fővel. A karhatalom vezetésére Forster Zsigmond völgységi főszolgabíró, míg a „panaszlott és alperesek által tett kihágások" megvizsgálására Novák Imre dombóvári főszolgabíró kapott hivatalból utasítást. A végrehajtásra kiküldött katonaság egy hónapig, a „legelőelkülönzési ügy" végleges befejezéséig maradt

559