Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
felének, vagyis 86 forint 36 krajcár elengedéséhez, de az a feltétele, hogy a fönnmaradt összeget a molnár „annál bizonyosabban béfizesse’.’ (MNL FML BÚI 4. d. 6/4-7. Levelezőkönyv, 1833.) Közel másfél évvel később, 1834 okt.-ében, amikor a község vízimalmát árverezés útján már az új haszonbérlő, Magyar István kezén találjuk, ismét egy korábbi molnár özvegyének tetemes tartozásáról olvashatunk egy dokumentumban. Ebből kiderül, hogy J<ovács István özvegye volt Felső Nyéki molnárné olly szegény sorsba van helyheztetve, hogy azon Restantiát, mellyel ö az Urodalomnak árenda fejébe még tartozik a’ Herczegi Relaxata (könnyítés: L. T. Á.) után is semmiképpen le nem fizetheti'.’ Ezért a volt haszonbérlőnek és hozzátartozóinak sürgősen ki kellett költöznie az uradalomból. (MNL FML BÚI 19. d. 4. Mórocza Fnyéknek. 1834. okt. 23.) Ilyen előzmények után sikerült megszereznie a fnyéki vízimalom haszonbérletét Magyar Istvánnak, aki nemcsak képes volt rendesen fizetni az esedékes haszonbérleti díjakat, de a jelek szerint a család számára a malom bérlete nem kis nyereséget is hozott. Az uradalomnak Magyar István fnyéki jobbággyal, krónikaírónk apjával megkötött malombérleti szerződését nem leltük meg a Batthyány család iratai között. Találtunk viszont több egykorú, az 1820-as évek végén és az 1830-as évek első felében megkötött malombérleti szerződést hg. Batthyány-Strattmann Fülöp egyik, az enyingi uradalommal együtt kezelt birtokának iratanyagában. A Vas és Zala megyében elterülő körmendi uradalom területén működő száraz- és vízimalmok működtetése érdekében megkötött haszonbérlői szerződéseket rendszerint még a nyáron, vagy esetleg a tavasz végén kötötte meg az uradalom tiszti kancelláriája az árendásokkal. Ezek a kontraktusok minden esetben három évre szóltak, a folyó esztendő okt. 1-től a harmadik év szept.-ének 30. napjáig. A bérleti szerződések meglehetős részletességgel sorolták fel a haszonbérlők jogait és kötelmeit. Az általam megvizsgált malombérleti szerződések esetében a haszonbérlők „esztendei haszonbér gyanánt" különböző mennyiségű „őszi eleségf beszolgáltatására kötelezték magukat, attól függően, hogy hány kerekű és milyen típusú malmot béreltek. A körmendi uradalomhoz tartozó malmok 1828-1831 között megkötött bérleti szerződései erre vonatkozó pontjának szövege, csekély változtatással, csaknem teljesen egyforma. Hasonló feltételekkel bérelhette a Tita-patakon lévő vízimalmot a Magyar házaspár is. Bár a Magyar Istvánnal kötött malom szerződés eredeti szövege nem áll rendelkezésünkre, annak lényegét rekonstruálhatjuk egy 1836-ban készült uradalomleírás alapján. E szerint a fnyéki malom után „a’ bérlő fizet éven- kint 80. pm búzát és 160. pm kétszerest, mellyeket kőteles minden év elején a’ Weszprémi piaczi ár szerint pénzül megváltani’.’ Külön fizetés mellett a bérlő a malom mellett még két hold őszi vetésű és két hold tavaszi vetésű földön is gazdálkodhatott, „mellyekért holdját 2/[orint] 24 X[krajcár/ra/ számítva őszvessen fizet 9. /[orint]. 36 X[krajcár] p[engő] /[forintot]". Továbbá ezen kívül „az Urodolmi erdőbül kap évenkint szerszámjának 1 szál tölgyfát, és 2 db tehenének szabad legeltetése az Urod. Cselédek Marhal között engedtettvén’.’ (MNL FML 17. d. Ügyvédi levelezés. Szép György uradalmi ügyvéd levelei. Uradalomleírás, 1841 körül. 72-73. pag.) Minden szerződő malombérlőnek a „le kötelezett feltételeknek nagyobb bátorságára" a szerződések aláírásakor meghatározott ösz- szegű kauciót (óvadékot) kellett az uradalmi pénztárba befizetni. így Unger József a szecsődi malom bérleményéért 420 pengő forintot, Olnár Ferenc a szőcei malomért 48, Nagy Péter pedig a zalaszentgyörgyi malom bérléséért 45 konvenciós forintot fizetett. (MNL OL P 1322. A Batthyány cs. körmendi központi igazgatósága. 74. d. Szerződések (1823-1833). 1828-1831. 285-286., 288-288., 324-325., 412-413. és 449-450.) A föllelt fnyéki bírói számadásokból az is kiderült, hogy Parrag József bíró idejében Magyar István az 1834/35-dik katonai esztendőre a malom után a hadi pénztárba 2 forint 9 krajcárt, míg a házi pénztárba 50 krajcárt fizetett be. A következő 1835/6-ik évben, Egyed János bíró alatt, „a’ Malomtol 2 fiorint] 9 X [=krajcárt] a’ Hadi; 1/[orint] 28 [krajcárt]” a [Házi], „Mind a’ két Pénztárokba: 3/[orint] 37' krajcárt fizetett. (MNL BML XI. 601 Bólyi uradalom. 384. d. Bírói számadás. Fnyéki bírói számadás az 1834/35-ik és 1835/36-ik esztendőre.) Noha nem sikerült rábukkannunk olyan egykorú bérleti szerződésre, amelyet a későbbi enyingi uradalom kancelláriája kötött valamely fnyéki molnárral, illetve malombérlővel, mégis lehet némi támpontunk arra vonatkozólag, hogy milyen föltételekkel adták ki a vízimalmot évtizedekkel korábban, még hg. Batthyány-Strattmann Fülöp atyja, II. Lajos (1753-1806) idejében. Fölfedeztünk ugyanis egy malombérleti szerződés-tervezetet, mely szerint bizonyos föltételek mellett a ,Méltoságos Aí[ező]. Komáromi Uraság" átengedi „a horhi vizen lévő úgy nevezett Nyéki malmát" a nemes származású Zathureczky István molnár mesternek. A majorátusi hitbizományokon kívüli enyingi uradalom központja akkor még Mezőkomárom volt. A föltehetően 1805-ben (pontos dátumot nem találtunk az okiraton) született levélfogalmazvány talán Kajdacsy Ferenc egykori Tolna vármegyei helyettes alispánnak, gr. Batthyány Tivadar (1729-1813), I. Lajos herceg harmadik fia prefektusának vázlata lehet. A malombérleti szerződés tervezete szerint az említett molnár részére 1806. jan. 1-től 1808. dec. 31.-ig, „az az három egymás után folyo Esztendőkre" [...] „által engedtetett" a malom, minden tartozékával egyetemben. A malomépület mellé két hold tavaszi és ugyancsak két hold őszi szántóföld is járt, továbbá a molnárt illette a bérleti idő alatt a hozzá tartozó rét és kert haszna is. Viszont ezért cserébe tartozott a molnár mester „a’malomhoz adatott négy hold szántóföldektől esztendőnként minden Holdtol 2/or[intot]; - /. 8 [forint], nem külömben 1%. hold rétiül minden holdtul 3^ör[intot]. - 5/[o]r/int]. és igy in Summa mondván 13. forintokat a’ M[é\tósá]gos Uraság Cassájában Sz[ent]: Mihály napra minden héjányoság nélkül bé fizetni" A molnár az őrlésre átvett gabonából - az őrlési díj fejében - vámot szedett. A fogalmazvány szerint a Tolna vármegyében akkor szokásos részt kellett beszolgáltatnia a malom bérletéért cserébe. Vagyis öt köböl vámgabonából négy köböl jutott az uraságnak, míg egy köböl a molnárt illette. A szerződés a molnártól tisztességes és megbízható működést várt el. ,A vám gabonabéli szedésén tartozik a’ molnár mester olly igazán és híven [...] el járni hogy az által leg kisebb Kár az Uraságnak ne kövétkezhessék'.’ Ennek érdekében a tiszta gabonát külön zár alatt kellett tartani, a kétszerest pedig szintén lezárva, külön tárolni. A kulcsokat, a nagyobb biztonság érdekében, az urasági tisztnek kellett átadni. Szigorú büntetés terhe mellett (40 arany volt a bírság az esetleges szerződésszegésért) tilos volt a beszedett vámgabonából az urasági tiszt tudta nélkül bármennyit is eladni vagy eltulajdonítani. Ha a hombárok megteltek, és „az által= mérést" a molnár szükségesnek látta, kívánatos volt arról az uradalmi tisztet értesíteni. Köteles volt továbbá a malombérlő az uraságnak „3. sörtvéseket [...] Két mázsa nehézségre’’ fölhizlalni, az uradalom által átadott sovány sertésekből. A szerződés előírta a molnárnak az őröltetőkkel szemben tanúsítandó magatartását is. A szerződő kötelezte magát „mindenkoron kemény felelet alatt a Tekintetes] A/[emes] Vármegye által Inscribált (lajstromba vett: L. T. Á.) vám vétele szerént, tiszta és jó Lisztet örleni’.’ Ha esetleg „az őrlő Embereknek a’ malomból vagy Gabonájok vagy Lisztjek el veszne, tartozik azt maga az molnár mester a Kárvalló embereknek viszsza térétteni'.’ Tűzifáról az uraság gondoskodott. Saját szükségletére évente 6 szekér fa járt a malombérlőnek, viszont a fa kivágása és haza szállítása már a molnár feladata volt. Ugyancsak őt terhelte a malmokkal és zúgókkal kapcsolatos minden kisebb-nagyobb javítási, karbantartási munka is, melyet az uraság fájából ugyan, de a saját költségére kellett megejtenie. A megkötött kontraktus értelmében a molnár mester kötelezte magát arra, hogy a szerződés lejárta után a malmot, minden ahhoz tartozó épülettel és a leltárban fölsorolt „és néki által adatott malombéli Eszközökkel együtt" az uraságnak „ugyan azon Statusban, mellyben néki által adatott”, visszaadja. A molnár mesternek a malombérleti szerződés megkötésekor 100 forint összegű kauciót kellett adni a földesúrnak. Miként a megállapodás utolsó, 12. pontjában olvashatjuk, „fönt nevezett molnár 547
