Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
Dráva mellett Kopács, Eszék, mely hajdan szinte híres egyház volt. Erdőd, melynek magának van lelkipásztora, és Szent-László. Itt hajdan fényesen épült egyház volt, melyet István despota emelt. Csapa, mely hajdan szinte jelentékeny város volt, három templommal ékeskedő a Dráva folyón innen. Nagy-Harsány, Pécs, Peterd ezeket utóbb az antitrinitáriusokfoglalták el, Pécsen jeles collégiumok volt az első reformátoroknak...Sziget a török által régen elfoglaltatott, Kálmáncsehi hajdan szinte jelentékeny város, most csekély község. Itt szinte híres iskola volt egykor, hol az atyám is, Kánási János, öt esztendeig rektorságot viselt!’190 ,Malamint a több Superintendentiákban - írta 1838-ban Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző -, úgy a Dunamellyékiben is igyekeztek azon a buzgó Hívek mindjárt a Reformáció után, hogy Oskolákat állítassanak fel. Állítottak is minden Ekklésiában legalább ollyat, amelyben a Vallást, olvasást és éneklést megtanulhassák a gyermekek. A kisebb Ekklésiákban a Lelki Pásztorok viselték egyszermind az Oskolatanítói hivatalt is ...mivel ezen Egyházi Kér. nem sokkal a Reformatio után Török hatalom alá esvén a tehetősebb Patrónusok a földes urak innen elköltöztek, tsak ugyan nem álhattak itt fel - kivált huzamos időre - ollyan anya Oskolák, mint az ország más részeiben. Tolna Vármegyében azomban a Tolnai, és Baranyában a Veresmarti Oskolák elég nagy hírre kaptak, és még a 17ik században is szépen virágoztak, úgy hogy az Ország más más részeiből is mentek azokba tanulni, és sok tanulók ditsősségekre tartották, ha azzal dicsekedhettek, hogy ők Tolnát, Baranyát öszve járták’.’ Ha áttekintjük a pécsi egyházmegye területén működő iskolákat ebben az időszakban, helyénvalónak találjuk azt a korabeli mondást a tanult emberre, hogy „bejárta Tolnát Baranyát!’ A különböző felekezetek, amint megjelentek a régióban, azonnal nekifogtak az iskolák megszervezésének. Oktatási intézmények működtek a század folyamán Pécsett, Pakson, Dunaföldváron, Patajon, Bölcskén, Mányokon és Étén. Lutheránus központok voltak a korai időkben Laskó, Hercegszőlős, Veresmart, Tótfalu, Tordafalva és Mohács. Dél-Dunántúl erejét mutatja, hogy innen származott Kopácsi István, aki később a sárospataki kollégiumot szervezte és Laskai Csókás Péter, aki majd a marosvásárhelyi kollégium tanára lett. Az 1570-ben Erdélyből érkezett antitrinitáriusok révén tovább színesedett a pécsi egyházmegye vallási képe. A brutalitástól sem mentes vallási villongások után erős közösségeik jöttek létre Pécsett, Siklóson és Nagyharsányban. Itt iskolákat tartottak fenn, sőt a volt püspöki központban kiszorították a reformátusokat és a könyvtárral felszerelt, a tehetős pécsi közösség által finanszírozott gimnáziumban magas szintű képzést folytattak. Iskolájukban latin, héber, görög nyelvet és teológiai ismereteket is tanítottak. A pécsi unitáriusok vezetőjének, Válaszúti Györgynek191 a képzettségét mutatja, hogy 1588-ban hitvitára vállalkozott a helvét irányhoz tartozó Skaricza Mátéval Pécsett, amely esemény a Pécsi Disputa néven került be a történelmi köztudatba.192 A PÉCSI DISPUTA A vallási disputáció a reformáció korának demonstratív és népszerű műfaja volt, amely történelmi eseményként tömegeket is megmozdíthatott, írott formában pedig az olvasók viszonylag széles rétegéhez jutott el. A különféle teóriákban gondolkodó ellenfelek egymás meggyőzésére törekedtek és ennek érdekében felvonultatták eszmerendszerüket alátámasztó összes érveiket. E szellemi 190 FÖLDVÁRYI. 1898, 160-168; DEBRECENI EMBER 2009, 483-485. 191 Válaszúti György (Válaszút, ? - ? ): unitárius lelkész. Kolozsváron tanult, ahol 1571-ven seniorságot viselt. Innen 1572 nyarán Baranyába ment és már 1574-ben másodpap volt Pécsett. Ebben a minőségében játszott fontos szerepet a budai hitvita után Ve- resmartí Illésnek és társainak a kivégzéstől való megmenekülésében. Majd 1588-ban mint már elsőpap állt helyt elveiért Skaricza Mátéval szemben a pécsi dispután, amelynek lefolyását részletesen megírta, s talán ki is adta, noha csak kéziratban maradt fenn. írt még terjedelmes cáfolatot Szegedi Kis Istvánnak a szentháromságot védő munkája ellen, de ez nem jelent meg. További sorsáról csak annyi ismeretes, hogy 1608-ban nem élt már. - ZOVÁNYI 1977/a, 672. 192 VARGA 2005, 251. 476
