Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
csatározásokban részt vevő felek teológiai tételeik bizonyítása során felhasználták a kor minden bevonható, tudományos vagy annak tartott eredményét. A vallási disputáció műfajának múltja a középkori zsidó-keresztény-mohamedán teológiai polémiákra vezethető vissza. A reformáció korának hitvitái formailag alig, tartalmilag azonban lényegesen különböztek azoktól. A 16. század elejétől ugyanis már nem az egyetemes kereszténység védelmében fellépő egyház és a zsidó-mohamedán ellenfelek között húzódnak a főbb frontvonalak, hanem a kereszténység különféle irányzatai álltak ki egymás ellen. A katolikus - protestáns, majd a reformáció áramlatai között tartott disputákon nem homlokegyenest ellentétes teológiai koncepciók csaptak össze, hanem lényegileg azonos források alapján és relatíve közös bázisú hittételek igazsága, illetve tagadása körül bonyolódtak a viták. A leghevesebb szellemi csatározások az ideológiailag önállósuló antitrinitárius csoportok és a kereszténység hagyományos Szentháromság-tanítását hirdető egyházak között robbantak ki.193 A dunántúli hódoltsági területekről is vannak emlékeink arra nézve, hogy már az 1570-es évek legelején több kisebb jelentőségű hitvita zajlott le Laskón, Tolnán, Kozáron és másutt. Ekkorra már nyilvános hitvitákra került sor Nagyharsányban a kálvinisták és az unitáriusok között194, a falu népe az Erdélyből jött unitárius prédikátor Alvinczi György mellé állt, őt jelentette ki győztesnek, református papját menesztette. Nagyharsányból az unitarizmus tovább terjedt és hamarosan már iskolát is szerveztek. Itt volt prédikátor az irodalomból is ismert Vásárhelyi Mihály és Válaszúti György, mindketten Kolozsvárról jöttek. 1576-ban a hercegszőllősi kánonok már védekezésre késztetik a református egyházat. A disputák ekkor már napirenden voltak a megyén belül élőkkel és azon kívüliekkel, elsősorban a tolnai reformátusokkal. Több eredménytelen vita után 1574-ben Veresmarti Illés hercegszőllősi prédikátor, alsó-dunamelléki püspök több református prédikátorral Nagyhar- sányba ment, ahol vitára hívta ki Alvinczi György helybeli és Tolnai Lukács siklósi unitárius papot. A vitában a többségben lévő reformátusok megállapították, hogy az unitáriusok hittételei „hamisak és hazugok”, ezért prédikátoraikat eretnekségért halálra ítélték. Tolnai Lukács Pécsre menekült, Alvinczi Györgyöt azonban ott helyben felakasztották. Szokoli Musztafa budai pasánál nagymarosi Trombitás János unitárius birtokos földesúr panaszt tett az ügyben, aki eljárást kezdeményezett és 1575. február 8-ára Budára hozatta a református vádlottakat, név szerint Veresmarti Illés püspököt, Kálmáncsehi Péter és Siklósi Miklós református lelkészeket meghallgatásra. Az unitáriusokat Jászberényi György pécsi unitárius lelkész, Trombitás János és Csapó György marosi lelkész képviselték. A basa a tárgyalás folyamán bűnösnek találta és a vádlottakat előbb halálra ítélte, majd a pasa váltságdíjon szabadon engedte őket. Egy 1986-ban előkerült forrás szerint azonban ekkor Budán nem hitvita, hanem nyilvános tárgyalás volt, vádlottakkal, bíróval és ítélettel. A basa ítélete a következő: „...mivel én az igaz hithez tartozom, de senki más nincs ezen, ezért én sem ítéletet, sem törvényt nem hozhatok az igaz hitben. Miután Isten olyan sok mindent adott a szívünkbe, vannak olyanok, akik az egy Istent hiszik - a mi vallásunknak megfeleljen -, és vannak olyanok, akik az Istenséget három személyben ismerik el. S mert a Mindenható Isten világi hatóságnak - sem császárnak, sem basának, sem másoknak - nem adott hatalmat arra, hogy a hitet irányítsák, mert azt az Isten maga egyedül kormányozza; ők sem akarnak, miként én, hite miatt senkit üldözni, amiként benneteket sem kényszerítenek arra, hogy az egyik felekezet helyett a másik hitre térjetek, hanem aki a Szentháromságot ismeri el, az maradjon annál, aki viszont nem ismeri el, maradjon a maga hitében. Ezért megparancsolom nektek, hogy valamennyi felekezet nyugodt legyen és sem szavakkal, sem cselekedettel egyik a másikat ne bántsa. Ha egy felekezet ezt kezdeményezi, akkor minden további nélkül megfogom büntetni! -...a magyarok, az oláhok, zsidók, görögök és mindazon népek hatalmas császára, akiket kardjával meghódított, senkit sem kényszerít arra, hogy erőszakkal a másik hitére térjen, hanem üdvözüljön mindenki a maga vallásába. Neked pedig, Püspök nem áll hatalmadban senkit felakasztatni, mert Isten a hit egyedüli alkotója. Ezért én 193 VÁLASZÚTI 1981, 9. 194 SZAKÁLY 1994,14-31. 477
