Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
a kálmáncsehi. Most másként van a dolog. Akkor az espereseknek egyenként is megvolt a lehetősége a lelkipásztor felavatására éppen úgy, mint a tiszánínneni espereseknek. Ha valamikor egybe kellett hívni az egyetemes zsinatot, csak a kiválóbbak és néhány kiválasztott gyülekezeti lelkipásztor ment el Hercegszőlősre, a zsinatra az esperesekkel. A háborús zavargások következtében később ezek a gyülekezetek két részre szakadtak és csak 1607-1608-ban állt helyre a béke, amikor a ráckevei zsinaton a testvérek közös szavazatával superintendenssé választották Hercegszőlősi Gáspárt. Hercegszőlősön Laskai Lőrincet választották meg legfőbb esperessé 1608-ban. Mindkét egyházkerületben, a Felső és Alsó közösségben ugyanazokat a törvénycikkely eket használták, amelyeket először Hercegszőlősön szerkesztettek meg latinul 1576. augusztus 10-én negyven kiválasztott gyülekezeti lelkipásztor jelenlétében. Később azonban Siklósi Miklós anyanyelvre fordította ezeket. Ezután mindkettőt, tudniillik a latint és az anyanyelvűt kinyomtatta Pápán a saját nyomdájában 1577-ben Huszár Gál, a latin nyelvűt ajánlja Skaricza Máténak, az anyanyelvűt pedig néhai Siklósi Miklósnak’.’99 Tudjuk, hogy a Dunamelléki Egyházkerület megalakulása is a reformáció századára tehető. „Magyarország valamennyi egyházvidéke közül talán legkorábban baranyai területeken indult meg a határozottan protestáns és egyházalkotmányi irányú szervezkedés - sajnos mégis ennek a folyamata áll legkevésbé tisztán előttünk’.’100 Ez igaz, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a „határozottan protestáns” - kétségkívül lutheránust jelent. Székesfehérvár és Pécs 1543-ban elesett, a török lassan a Balaton déli partvonaláig jutott, egyedül Szigetvár állt még. S ahol a török uralkodott, ott a magyar alkotmányos élet megszűnt, a nemesség elmenekült, az egyházi élet is az összeomlás szélén állt. A pécsi püspök elmenekült, és sok helyről a többi pap is. Az alsó papság jó része maradt a hívekkel. Igazat adhatunk Miklós Ödönnek, amikor ezt írja: „A török hódoltság egyházi életét s vele a nyugati magyarság lelkivilágát az éppen e romlással egyidejűleg beköszöntő reformáció és annak szervezetei mentették meg a pusztulástól!’101 Egyedül itt lehetett olyan eredményről beszámolni, hogy Sztárai Mihály hét év alatt 120 egyházat alapított, persze ebben munkatársai is segítségére voltak. Az általa írt drámák pedig arról tanúskodnak, hogy itt a legkorábbi lutheránus egyházi keretek már kezdtek kialakulni, mielőtt a régiek teljesen összeomlottak volna. A drámában szereplő vikáriusok tulajdonképpen „vicearchidiakonu- sok” voltak, akik mint plébánosok helyükön maradtak. Az 1551. évi vaskaszentmártoni zsinat a régi és az új konfliktusának első - dokumentálható - jele, ez a zsinat jelezte a „határt”. Ez is és az eszéki archidiakonátusban a valpói, majd a valkói archidiakonátusban a vukovári zsinatok a bihariakhoz hasonlóan „tempóra synodi”, vagyis szokásos, évenként meghatározott napon tartott lelkészi összejövetelek voltak. Ezeknek - és bizonyosan több nem említettnek is - az eredménye volt együttesen a 120 gyülekezet. Ettől, az első vaskaszentmártoni zsinattól (1551) jelölhette magát Sztárai a „sena- tus ecclesiasticus”-ban „episcopus de Laskó”-ként, még akkor is, ha erre egy későbbi levél aláírása utal. S abban is bizonyosak lehetünk, hogy erre szabályos választás utáni zsinati határozat volt; ha erre nyom nincs is, ez önkényesen akkor sem történhetett. Ez pedig azt jelentette, hogy Sztárai episcopus vezetésével a már említett (szintén választott) testület vehette át az ordináció, a kiküldés és a vizitáció jogát is. Az 1551-es évet tekinthetjük tehát a hét év missziói munka után az alakulás évének. Külön kérdés, hogy ez a szervező és egyben tanító munka példás lehetett, régebben alakult területen sem volt a kerület olyan egységes, mint itt. Sztárai említi ezt örömmel, de nem a maga, hanem mások véleményét idézi, melynek persze ő is örül.102 Miklós Ödön szerint már 1547-től valószínűsíthető a „senatus ecclesiasticus’’ működése, bár ennek dokumentuma nincsen. Lényegében azonban mégis az 1551-es évet tekintjük a döntő lépésnek. S az itt kialakult terület volt az első püspöki megye vagy kerület, ez később bővült. Szegedi Kis 99 DEBRECENI EMBER 2009, 480-483; 100 MIKLÓS 1942,122. 101 THÚRY 1913,425-439; 475- 487; MIKLÓS 1942,123. 102 KEVEHÁZI 2005,195-196. 467
