Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

iparkodásom által emelhettem. A tanulók oly számosán vannak, hogy alig férnek el két teremben, s bár ezek nagyobb része gyerek, mindazonáltal a nagyobbak is ötvenen vannak, kikben oly nagy kedvet gerjesztettem a tanulásra, hogy maholnap kimerítik minden tudományomat és sok van köztük, kiknek nemsokára más tanítóra lesz szükségük’.’3* Thuri idézett kijelentését tehát úgy kell érteni, hogy ugyan a diákok túlnyomó többsége a triviumot hallgatta - vagyis megtanult helyesen írni és olvasni latinul, ékesen beszélni és kulturáltan vitatkozni -, de szép számmal akadtak olyanok is, akik belekóstoltak az elsősorban a biblia ismeretét elmélyítő, de természettudományos (matematikai, csillagászati, földrajzi és természetrajzi), valamint zenei ismereteket is nyújtó quadriviumba is. Innen sokfelé vezetett az út. Voltak, akik a kereskedéshez elengedhetetlenül szükséges nyelvi alapokat, az írás és olvasás tudományát elsajátítva, visszatértek a polgári életbe, mások maguk is tanítónak álltak - hogy azután egy részükből lelkész legyen (amihez akkortájt természetesen csak gyakorlati ismeretekre volt szükség, diplomára nem) -, vagy valamelyik külföldi akadémián folytatták tanulmányaikat. A külföldi akadémiákról úgyszintén a tanítói és a lelkészi pálya felé vezetett az út, bár természetesen akadtak, akik más foglalkozást választottak (például központi hivataloknál helyezkedtek el, vagy városi nótáriusok lettek. Vagyis: a tolnai református iskolában nem csak alapfokú, hanem középfokú oktatás is folyt, idővel nyilván több tanítóval. Ilyen színvonalú képzést nyújtó iskola a tolnain kívül nem volt a hódoltság területén, s így érthető, hogy a dunántúli és a Duna-Tisza közi hódoltságból minden magasabb képzettségre vágyó ifjú itt igyekezett pallérozni magát.35 36 Szegedi Kis István tanította a Baranya megyében született Beyte Istvánt37, akit 1585-ben dunántúli református püspöknek választottak. A következő harminc évben az iskola összes vezetője Wittenbergben végzett, sőt az 1560-as években Dombrói (Dombi) Péter38 volt az iskola rektora, aki a tolnai iskolában kezdte pályafutását. A keze alól végeztek az iskolában Decsi Gáspár egyházi író, Tolnai Fabricius Bálint hebraista és Pathai István dunántúli püspök39, akik ugyancsak megfordultak külföldön. Az iskola jó kapcsolatokat tartott fenn Kolozsvárral, sokan folytatták Erdély fővárosában tanulmányaikat.40

35 Idézi: GLÓSZ-V. KÁPOLNÁS 1992,143.

36 GLÓSZ-V. KÁPOLNÁS 1992, 143-144.

37 Beythe István (kői) (Németújvár (?), mások szerint Kő (Baranya megye) 1532 - Németújvár, 1612. május 3.): protestáns szuperintendens. Minden valószínűség szerint Tolnán tanult, ahonnan 1554 őszén külföldre ment, de már 1556 tavaszán Héderváron lett tanító. Azután Szakolcán, 1559-ben Alsó-Lendván tanító, azután a felsőbb iskolákban Sárváron tanár volt, 1565-ben hívták meg az alsó-lendvaiak papjuknak, innen ment Sopronba magyar papnak 1574 április elején, miután addig a helvét irányhoz húzott a lutheránus soproniak kívánságára az ortodox szuperintendens előtt új vizsgálatnak vetette magát alá. 1582-ben már németújvári lelkész és Batthyány Boldizsár grófnak udvari papja lesz haláláig. Ugyanebben az évben jelen volt a pozsonyi országgyűlésen, ahol a nádor helyettese mellé rendelték ügyintézőnek. 1585. július 25-én a Vas megyei Hegyfalu templomában - életrajzírója szerint - mind a két felekezet szuperintendensévé választotta. Ez vitatott kérdés, többen azt állítják, hogy a csepregi kollokvium (1591. június 2. és 3.) előtt evangélikus, azután református püspök volt. A csepregi kollokviumban részt vett és ott Nádasdy kívánságára magyar beszédet mondott. Élete utolsó szakaszában szemei meggyengültek, 1599-ben már nem sokat látott. Több nyomtatott munkája maradt fenn. - KATHONA 1974, 38-39; ZOVÁNYI 1977/a, 76. LÁBADI 2000, 249-256.

38 Dombrói (Dombi) Péter: Az 1530-as évek közepe táján született a Szigetvártól északra fekvő Dombrón, amit ma Mozsgónak hívnak. Tanulmányait a tolnai iskolában végezhette Szegedi Kis István és Thúri Farkas Pál rektorsága alatt, s tanulótársai közt lehetett Melius Péter és Beythe István. Wittenbergi útja során baráti viszonyba került Szikszai Fabricius Balázzsal, kivel 1558. október 15- én együtt iratkoztak be az ottani egyetemre, s ugyanakkor a magyar bursának is tagja lett. Körülbelül 1560-ban lett tolnai rektor, s ekkor már öntudatos híve volt a helvét reformációnak. Jelen lehetett az unitáriusokkal 1570-ben Tolnán tartott hitvitán. - KATHONA 1974, 38-39; DEBRECENI EMBER 2009, 689; SZABÓ 2017,133.

39 Pathai István (Pápa, 1555. augusztus 5. - Belényes, 1632/33 vagy 1637): Református püspök, egyházi író. Pápán és Tolnán tanult. 1572-ben szentelték lelkésszé. Rohoncon, majd 1585-től Pápán lelkész. 1612-ben Rohoncra ment, ahol gróf Batthyány Ferenc udvari lelkésze, egyben Szalónak gyülekezetének is lelkipásztora lett. 1612 júniustól a dunántúli egyházkerület püspöke, 1613-tól Veszprémben, 1623-tól ismét Pápán lelkész. A reformátusok és evangélikusok közötti megegyezés létrehozásán fáradozott, amiért mindkét oldalról sokat támadták. Az úrvacsoráról írt könyvében (A sacramentumokról...) engedékeny, bár református (helvét) felfogást vallott. A római katolikusokkal szemben éles polémiát folytatott, amiért feljelentették a nádornál. 1624-től Kiskomáromban, 1626-tól ismét Pápán lelkész. Végül Bethlen Gábor tanácsára Erdélybe ment, s Belényesen lett lelkész, 1631-től egyúttal a bihari református egyházmegye esperese volt. Több nyomtatott munkája is megjelent: Az sacramentomokról in genere és kiváltképen az úrvacsorájáról való könyvetske (h. n. ,1592, címlapkiadás 1593, 2. kiad. Gyulafehérvár, 1643); Amaz hétfejü és tízszarvú parázna Babylonnak mezítelenségének tüköré (névtelenül Pápa, 1626,2. kiad. Sárospatak, 1671); Magyarra fordította Vives J. L. Keresztyén férjnek kötelességeiről írt könyvét. Énekeket is írt. - BŐD 1766,215; PALLAS XIII. 1896, 852-853; KATHONA 1972,41-42; ZOVÁNYI 1977/a, 462; MARKÓ V. 2004,172-173.

40 VARGA 2005,250.

452