Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
Mivel számos Tolnán tanult diák életútját viszonylag jól ismerjük, némi fogalmat alkothatunk a tolnai rektorok munkájának eredményességéről is. Tudjuk, hogy messzemenően alkalmasak voltak arra, hogy tanulóikban felkeltsék az „értelmiségi” pályák iránti vonzalmat, és beléjük plántálják a kötelesség- és hivatástudatot. Több tucat olyan tolnai diákot ismerünk, aki Wittenbergben vagy Heidelbergben kötött ki, s - bár Eszéki Zigerius arra panaszkodott, hogy az egyetemet végzettek nem szívesen vállalnak hódoltsági szolgálatot - közülük sokan visszatértek kibocsájtó városukba. Szigetvár elestét követően (1566) után a marhahajtó útvonalak áthelyeződtek északabbra, és a jelentős itáliai piaccal rendelkező marhabőr útja is elkerülte Tolnát. A Dél-Dunántúl gazdasági fejlődése szempontjából nem a török hódítás, hanem a kereskedelmi útvonalak megváltozása volt a döntő. Emiatt gyengült meg a város kereskedő rétege, és ezért csökkent az iskola színvonala is folyamatosan. Az iskola rektorai a század végén már csak hírből ismerték Wittenberget. (Ehhez az is hozzájárult, hogy az ortodox lutheránusoknak sikerült 1574-ben kitiltaniuk az egyetemről a me- lanchthoniánusokat, és ezért egyre kevesebb magyar kereste fel Wittenberget.) A kegyelemdöfést az iskolának, és ezen keresztül a városnak a tizenötéves háború adta meg. 1593-ban Szinán csapatai elől a Duna menti falvak lakói már szétrebbentek, 1599-ben Pálffy Miklós hajdúcsapatai Tolna mellett szabályos ütközetben győzedelmeskedtek. A zaklatásokat elkerülni akaró rektor Búzás Mihály 1600-ban Kecskemétre költözött át, ahová követte őt az iskola. A város ezt a csapást már nem heverte ki, jelentőségét elvesztette, a következő években pusztaként említik a források.41 Tolna példájából kitűnik a hódoltsági reformáció polgári jellege. A két irányzat (református és unitárius) hordozói kizárólag mezővárosi polgárok. Foglalkozásra nézve deákok, kereskedők, bérlők és tőzsérek. A papok mellett ők az eszme megtestesítői és képviselői. Nem írástudatlan és bárdolatlan emberek, hanem a kor alapfokú latinos műveltségének részesei. Ezen pallérozottságuk megszerzésének előfeltétele mindkét félnél biztosítva volt a tolnai, illetve pécsi latin iskolák működésében, továbbá foglalkozásuk révén kialakult hazai és külföldi polgári összeköttetéseikben s ily módon szerzett tapasztaltságukban és világlátottságukban. Ekként az egyházi élet kedvelése, az iskolára való gondviselés úgy Tolnán, mint Pécsett a polgári világnézet és életforma lényeges eleme. A polgár az egyház tanításának egyik helyen sem passzív befogadója vagy berendezkedésének alárendeltje, hanem ezeknek öntudatos és harcos képviselője, s e magatartásában saját világnézetét éli meg. Ebben a széles látókörű és racionális környezetben egyedül Decsi Gáspár egyházkormányzata a szűk látókörű és célszerűtlen. Nem csoda, hogy amikor őmiatta a keresztény modus vivendi zsákutcába jut, a református Kürtösi János és a nála időző nyolc pécsi unitárius polgár hisznek abban, hogy a vallási tanítások ellentétei dialektikailag megoldhatók. Decsi Gáspár ugyan a tolnai református egyház részéről útját állja ezen elv érvényesülésének, de tagadhatatlan, hogy a továbbiak folyamán unitárius polgárok képviselik mindvégig a Kürtösi által felvetett hitvita eszméjét, s egyáltalában nem lehet állítani, hogy az események ilyen alakulásával a tolnai református polgárok is bensőleg ne értettek volna egyet.42 Nagyon kevés az az adat, amit a 17. századi tolnai református egyházról tudunk. 1673-1674-ben Pongrácz György váci katolikus püspök bejáratta egyházmegyéjét, mely öt vármegyére terjedt ki, Cseke Mihály püspöki vikáriussal és ecsegi plébánossal. Az általa készített jelentésben Tolnát, mint tisztán kálvinista községet említik, de régi nagyságából már sokat veszített. Edward Brown angol utazó, aki 1669-1670-ben járt erre, azt írja, hogy szép lehetett valaha, de a keresztények felégették. Nem valószínű, hogy újból felépült volna, mert a török nem sokat törődött az építkezéssel. Evlia Cselebi43 török utazó szerint, aki 1663-ban járt erre, virágzó és díszes volt, és 80 keresztény házat 41 VARGA 2005, 250. 42 KATHONA 1974, 19. 43 Evlija Cselebi (Isztambul, 1611. február 25. - Kairó, 1684 vagy Isztambul, 1687.): török világutazó, történetíró. Apja a szultán udvari ékszerésze volt, így ő is az udvarban nevelkedett. Rokona volt Melek Ahmed pasa. Kiváló neveltetést kapott, a feljegyzések szerint nagyon szépen énekelt. Kedvelt mulattatója volt IV. Murád szultánnak. Iskolázott, több nyelven beszélő, művelt török volt, aki rövid udvari szolgálat után beutazta a birodalom minden zugát; eljutott Ukrajnába, Perzsiába és Szudánba is. Sok emberrel 453
