Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
harmincöt tallért vontak kínnal, veréssel, vallja ezen tanú, hogy a maga karasia22 dolmányát és kalpagját, háromtalléros rokolyáját a feleségének elvitték. Tudja azt is, hogy azelőtt két hónappal veszprémi Kínzó Ferenc, Juti Istók marosdi Zana Mihály három fejős tehenét s két borjúját erőszak szerént szemük láttára elhozták az istállójából. Tudja azt is, hogy ezen följebb meg írt Fekete Simon, Kabrancsi fia Rácz Iván, Deák Gyurka öccse és többen Somogyról Tapolcán bement rác és tót hajdúk voltak pusztítói s kínzói Somogyságnak, aminthogy az elmúlt ősszel gerezdi Sánta Jankó pincéjét fölverték, honnét vitték el száz tallérjt] érő jószágát. Tudja, hogy Balatontól fogva Kapos Vízig Somogy mind elpusztult az elmúlt nyáron. Tudja azt is, hogy Csile Pétert vázsonyi Bendók György és Vajda János elvitték. 7. Nagy István, Marosd, Somogy vármegye, Sankó Miklós jobbágya, kb. 60 éves, ugyanazt vallja, mint az előtte valló, hozzátéve azt, hogy: Zana Mihály tehene és a felső tanú felesége ruházatja elvitelét nem tudja. 8. Zana Mihály, korábban Szorosad, most Marosd, veszprémi püspök jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: A maga marhái elhajtását, hogy Kínzó Ferenc cselekedte társaival együtt. Tudja, hogy gerezdi Sánta Jankó pincéjét föltörték, lovait elvitték, de a cselekedőket nem látta, tudja, hogy az egész Balaton mellett lévő végbeliek miatt pusztult el Somogy, a többiről a hallottakat vallja. 9. Gál Illés, korábban Szorosad, most Marosd, veszprémi püspök jobbágya, kb. 30 éves, hittel vallja: Tihanyi Hetyéni Jancsi, Berki Géczi, Zalai Nagy Istók, Dombó vára fölverésekor magának a tanúnak egy zubbonyát, egy furulyá[já]t, öt selyemmel varrott gyolcs keszkenőjét, fél tallér ára selymet, más két paraszt szőtt keszkenőjét, tíz sing vásznát vitték el, a többiről a hallottakat mondja. 10. Csile Péter, Marosd, Sárkány István jobbágya, kb. 60 éves, úgy vall, mint a sorban a hetedik tanú, hozzátéve azt, hogy: Ezelőtt, mint egy három héttel tihanyi Igali Miklós társaival együtt ezen tanúnak a földben elásott másfél szalonnáját elhozta. Vázsonyi Bendók György, Vaida János, kik Somogyról szakadtak Vázsonyba az elmúlt ősszel, ezen tanút kegyetlenül elverték, kínozták, hogy lovait meg nem akarta mutatni, a kínzás és verés után kényszerítték jószágát megmutatni, kik közül százharminc sing vásznát vitték el. 11. Tormási Mózes, Taszár, Somogy vármegye, győri Szent Adalbert káptalan prépostjának, Ma- tusek Andrásnak a jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: Ad primum tudja, hogy fonai marhát, ökröt, tehenet s lovakat keszthelyi Csokniai Jancsi, Orbás Iván, Benki Márton, Csonka János többekkel együtt hajtotta el tavaly nyáron, tudja, hogy midőn fonai Csapó István nevű ember ezen elhajtott marhákért Keszthelyre ment volna az akkori kapitányhoz, a grádicson (garadicson)23 letaszigálták s keményen megverték, és semmi marhát vissza nem adtak. Tudja, hogy ezen a héten vázsonyiak kilencvenketten lovasok és gyalogok a fonalaknak huszonegy lovukat, tíz szarvasmarhájukat, juhukat s kecskéjüket negyvenig el hoztak, kikért hogy Vázsonyba mentek a káros emberek kapitány uruknak panaszt akarván tenni, az elmúlt szerdán, március 21-én, hogy egyik káros ember, Szakái János meg nem alkudott velük, rútul elverték, agyban fejben Benke Márton házánál, s kapitány úr eleibe sem bocsát[ot]ták. Tudja, hogy az elmúlt télen keszthelyi Csokniai János, tapolcai Orbás Tamás, Deres Istók, Mandaria Vasoni felesen Oroszi nevű rác falubeliek előlük elfutván, a falut fölégették, azután Mernyét, Somodort és Taszárt elrablották, mindennemű élésüket, ruházatjukat, nevezet szerint búzájukat, mákju22 karasia = karazsia posztó (TESz II. 377), a posztóról lásd: ENDREI 1989, 227. 23 grádics = lépcső 408
