Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
kát, lencséjüket, két szalonnájukat, férfi és asszony ruházatot elhozták, odatették, ahová néki- ek tetszett. Tudja, hogy keszthelyi Orbás Iván, tapolcai Orbás Tamás felesed magukkal24 taszári nyolcvan ökröt, azonkívül feles tehenet, lovat elhajtottak. Látta szemeivel midőn a jádi, csoknyai és hetesi feles szarvasmarhákat, lovakat a keszthelyiek és tapolcaiak másokkal együtt elhajtották. Tudja, hogy a Somogyság igen elpusztult, s most is szüntelen rajtuk regnálnak25 az olyan marhahajtók, kik még a kenyereket is elvonják, honnét éhen (éhei) hálásra jutnak. 12. Szakál János, Fonó, Somogy vármegye, fehérvári őrkanonok jobbágya, kb. 30 éves, hittel vallja: Tudja azt, mint az előző tanú, hogy anno 1684 áldozócsütörtök-nap26 tájban keszthelyi Csokniai János, Orbás Iván többiekkel együtt a taszári marhát elhajtották Fok megvétele előtt, ugyanak- kor/o'nßiaknak harminchárom lovukat, tizenhat ökrüket elhajtották. Az idén való héten pedig tudja, hogy vázsonyi Benke Márton, Csonka János, Dongo János, Gö//éből Vázsonyba ment Szabó Pál fia Kis Geczi, gadácsi Pál Jancsi, mintegy kilencvenen, Fonyódból huszonegy lovat, tizenegy szarvasmarhát és feles juhot s kecskét hajtottak el, kik között ezen tanúnak is két ökre, egy tehene, tizenegy juha vagyon, hogy ez év március 21-én ezen tanú Vázsonyba érkezett marhái után panaszt akarván tenni ott való kapitány uruknak, említett Benke Márton házához ment, ki maga házához hívatván azon marhahajtókat, kik ezen tanúra támadván kezükben lévő botokkal, buzogányokkal agyban fejben elverték, kapitány úr eleibe nem bocsát[otjták, s a marhát sem adták vissza. Tudja, hogy vázsonyiak Gödéből is feles marhákat hajtották el, tudja, hogy annyira elpusztult Somogy, hogy Koppány tartományban alig van három vagy négy falu, aki el nem futott, de azoknak is minden marhájukat elhajtották, a többiről a hallottakat mondja. 13. Torma István, veszprémi véghely lovassági hadnagya, Veszprém vármegye esküdtje, ő legszentebb felségének és a vármegyének letett esküjére hivatkozva: Tudja, hogy Fok megvétele után legelsőbben, midőn Ozora megvételére ment ezen tanú, több tisztviselőkkel együtt legelsőbben is látta, hogy veszprémi katona hajtott egy sereg szarvasmarhát, de honnét s hová tette, nem tudja. Hallotta, hogy Salomvári János, Bendó János, Csornai Máté, Ferenc deák, Komáromi György Fokon laktokban feles szarvasmarhákat és juhokat vettek, tudja, hogy veszprémi hajdú, ki Székely nevű faluból jött ide bé, Simon Peti nevű több társaival feles marhát, szekerekkel és portékákkal együtt hozott a Somogyságról, melyeket itt Veszprémben szabadon kótyavetyélték, Bottka Ferenc úr azon prédából vett föl négyszáz forintot, állítván, hogy az ő kegyelme jobbágy[a]i marhái lettek volna. Tudja azt is, hogy Horhi Mátyás társaival együtt feles marhát hozott, ki megvallotta, hogy méltóságos palatínus urunk jobbágy[a]i juhai is lettek volna, s az [a] rác, [a]kié voltak, föl is vette az árukat tőle. Hallotta, hogy puskaágygyártó (puska ágyiárto) kótyavetyés (kuttya vetyés) lévén adott feles pénzt az ilyen marhák árából. Ad tertium a hallott dolgokat mondja. Ad quartum tudja, hogy a Somogyság derekasan elpusztult az ilyen marhahajtók és gonosztevők miatt. 14. Vecselig Ferenc, veszprémi zsoldoskatona, kb. 46 éves, hittel vallja: Ad primum tudja, hogy Miszlai Farkas több itt valókkal, tihanyiakkal, Horhi Mátyással, egyéb helységbeliekkel sok ízben a Somogyságról feles marhát hajtott, de a marha hová való volt, azt nem tudja, mely marhákat Roboz Mihály úr, Salomvári uram is vett meg pénzen, s a hajtó katonák Roboz Mihálynak és Csornainak adtak ajándékon azon marhákból. Tudja azt is, hogy Csapó Miklós is vett olyan hajtott marhát. Ki volt indítója a dolognak, nem tudja, de tudja azt, hogy 24 1684. május 11. csütörtök 25 regnál = uralkodik 26 regnál = uralkodik 409
