Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok
hosszabbított lemezeik végét egy zártra kovácsolt karika köti össze. Az egyik lábvas perecének fele hiányzik, a másik nyitott helyzetben van (21. tábla 2). Gere László az ozorai vár anyagából közölt két teljesen azonos szerkezetű és méretű, de datálásukat tekintve durván egy évszázados eltérést mutató (16. század végi és 18. század eleji) lábvasat, megemlítve, hogy a Győrben feltárt török kori rabsírokban is voltak hasonló vasbéklyók.86 A belgrádi vár leletei között pedig két egyes bokaperecű lábvasat ismertetett Marco Popovic és Vesna Bikic. Az egyik az újpalánkival megegyező rendszerben zárható, míg a másik bokaperec egy hátul lévő zsanérral hajtható be. Mindkettő a 17. század végére (1682-1690) datált.87 Sarkantyúk. A fémből készült használati tárgyak egyéb csoportjaihoz viszonyítva kevés sarkantyú került elő Újpalánkon. A nyolc idetartozó lelet is sajnos erősen sérült. Azonban a töredékekből is megállapítható, hogy valamennyi taréjos sarkantyúk több-kevesebb hiánnyal bíró részlete. A 32. tábla 1-2. számú töredék és a majdnem teljes 7. számú sarkantyú a Fülekről és Ozoráról is ismert rövid nyakú, szeggel, szegecseléssel felerősíthető változathoz tartozik.88 Az 1. számú töredéken két szegecsmaradvány, a 2. számú töredéken pedig az ép, 4 cm hosszú nyakon a taréj átrozsdásodott darabja maradt meg. A 7. számún a baloldali szegecslyuk utáni szárvég visszapödört hurokban végződik, apró foga- zásos taréja 2,2 cm átmérőjű. Ez a darab a 66/A gödör lelete. Vele együtt került feltárásra egy „párosujjú patás állat lábszára" is, melyen „A két különálló patarészt külön-külön félholdalakú lemezpatkóval láttákéi”. Ez utóbbi pedig a sarkantyú földbe kerülésének idejét a boáriusok Újpalánkra rendelésének idejére, vagyis a 18. század elejére határozza meg.89 A többi töredék is taréjjal ellátott volt, de a taréj maradványa csak egyen, a 32. tábla 4. számú példányon maradt fenn. A mérhetően megmaradt nyakak hossza 4,0 és 5,5 cm közötti. A hat maradvány közül öt széles ívben nyitott szárállású, de szárvége ezek közül egynek sem teljes. Az 5. számú sarkantyú zártabb szárnyílású a többinél, egyik szára ép (7,5 cm), lapos végén egy átszakadt rögzítőlyuk van. A 8. számú enyhén ívelt, de törött szárvégü, taréja ennek is elporladt, nyaka felfelé tört állású. Ez utóbbival azonos, eredetileg szintén taréjjal készült - de a mienknél jóval korábbra, a 15. századra datált - sarkantyútöredék a belgrádi vár leletei között szerepel.90 Kengyelek. A lovasság felszerelésének egyik meghatározó darabja volt a kengyel. Segítette a lovast, hogy biztonságosan üljön a nyeregben, vagy abból kiemelkedve kardját, kopjáját, fokosbaltáját használja. Korabeli képeken, miniatúrákon gyakran látható egy lefelé szélesedő szárú, nagy, téglalap alakú talpalóval készült keleti kengyeltípus, amely a többnyire puha talpú lábbeliket viselő török lovas katonák felszereléséhez tartozott.91 Ezzel szemben az Újpalánkon előkerült hat kengyel (ebből egy töredék) mindegyike a körteformájú - a Kalmár János által „magyar származásúnak" meghatározott - típus valamelyik változata.92 Feltételezhető, hogy hadizsákmányból származó darabok, mivel - annak ellenére, hogy párosával kerültek elő - nincs közöttük két azonos formájú. Használóik is inkább a várban szolgáló, majd a 17. század végén oda visszaszivárgó balkáni származású katonaelemek lehettek, mintsem reguláris török lovasok. Előkerülésük helye arra utal, hogy nem békeidőkben hagyták el őket, hanem a vár pusztulásának idején kerültek a romok alá. A 33. tábla 2-3. számú vasak például a 23. szelvény apróra töredezett, vörösre-feketére égett, diónyi rögökkel borított pusztulási rétegének felszínén, a nyílt téren hevertek. A 34. tábla 1-3. számú kengyelek földbe 86 GERE 2003,22,152. 8. tábla 6-7. - A rabtartásra szolgáló bilincsek és az állatoknál alkalmazott béklyók közti különbségről ugyanott az 54. jegyzetben. 87 POPOVIC - BIKIC 2004, 172-173. Szí. 116. Kát. 342-343. 88 KALMÁR 1959,12. és XVII. tábla; GERE 2003, 24, 155. 11. tábla 1-4. 89 A kérdésről bővebben a lópatkókról szóló részben. 90 POPOVIC - BIKIC 2004, 171. Szí. 113. Kát. 489. 91 Két ilyen típusú, a 17. század végére datált, erősen romos állapotú vaskengyel a belgrádi vár leletei között található. POPOVIC - BIKIC 2004,171. Szí. 113. Kát. 328, 448. 92 KALMÁR 1959,12. és XVII. tábla. 332
