Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok

Egy 10 cm hosszú pengével és mindössze 7 cm-es hosszúságú éllel, íves, négyzetes átmetszetű nyakkal készített töredékünk ezek sorába illeszthető (16. tábla 5). (Rokonítható változatait Kalmár János a keszthelyi Balatoni Múzeum anyagából ismertette, továbbá a belgrádi vár leletanyagával közölt hét 16-17. századi balta és szekerce között is van ép megfelelője.)61 Az újpalánki balták sorát bővíti még egy fanyélmaradványos ép balta, valamint négy kisméretű töredék. (18. tábla 1-2, 4-6). Némelyiken a négyzetes fok a kíméletlen használat következtében látványosan deformálódott (18. tábla 5). Egy további meghatározhatatlan töredéken egy szép, kereszttel kombinált, pajzs alakú mezőbe mélyedő mesterjegy van (16. tábla 6).

Fokosbalta, csákányfokos. Egy enyhén megtört gerincű, ívelt nyakú, egyenes vágóélű eszközünk balta formájú, de már egyértelműen nem szerszám, hanem fegyver, fokosbalta (19. tábla 1). Az ovális köpű vonalakkal díszített felülete és a pengelap beütött pontozással díszes kivitele is erre utal. A köpű pengével ellentétes oldalára két, függőleges elrendezésű dudort kovácsoltak. Ezt korábban roncsolódásnak gondoltuk, de a restaurálást követően úgy látjuk, hogy a két foknyúlvánnyal az ütések hatékonyságát kívánták megnövelni.

További három fokosbalta-töredékünk mindegyike a köpűnél eltört, előbb ívesen elkeskenyedő, majd enyhén domborúvá szélesedő foknyúlványmaradvány. Átmetszetük és az ütőfelület négyzetes (16. tábla 3-5). Ugyanilyen fokkialakítású, 16. századra datált fokosbaltákat ismertetett Kalmár János a bécsi és drezdai történeti múzeumok gyűjteményeiből.62 Az újpalánki fokosbalták feltehetően ennél későbbiek, az általa is említett 17-18. századi változatokat képviselik.63

Csákányfokos. Ovális köpűjének külső felülete lapolt, a síkok találkozásánál és a tövis indításánál az előbbi fokosbaltához hasonlóan függőleges bordázással díszített. Foka nyolcszögletes kialakítású, talpa széles ütőfelületté lapított. Analógiái szerint hosszú tüskéje lehetett, amely azonban elgörbült és letört, csupán egy 3,5 cm-es csonkja maradt meg.

A lemezvértek és sisakok átütésére alkalmas, tövissel és markáns ütőfelülettel készített csákányfokosok már a 15. század folyamán széles körben elterjedtek, s használatuk - némileg megváltozott formában és funkcióval ugyan - a kuruc időszak harcászatára is jellemző. Sérült példányunk a 1516. század fordulóján készülhetett, s nyilván hosszú használatának végső periódusában került Újpalánkra (19. tábla 2). Analóg példányát megtaláljuk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében is, de az eszéki oszmán kiállítás katalógusában a horvátországi Eszék és Vinkovci múzeumainak gyűjteményéből is ismertetésre került három közel azonos felépítésű, 16-17. századi csákányfokos.64 Számunkra mégis legfontosabb a hozzánk közeli, egyben legszebb párhuzam, amely Ozorán került elő.65 A 16. század utolsó harmadára, a 17. század elejére datált csákányfokos függőleges vonalakkal díszített köpűjének két oldalát azonban le- és felfelé irányulóan négy darab 3-3 cm-es, szépen megmunkált nyúlvány díszíti, ami az esztétikai szempontok mellett a nyélhez való biztonságosabb rögzítésre is szolgált.

(Itt jegyezzük meg, hogy az újpalánki feltáráson napvilágra került még egy mindössze 12 cm nagyságú, függőleges vágóélű, hosszú tüskés csákánybalta, valamint egy kb. 6 cm hosszú apró vasbalta is. Ezeket a későbbiekben a játékok között ismertetjük.)66

61 KALMÁR 1971, 29. 32. kép; POPOVIC-BIKIC 2004,166. Szí. 106. Kát. 267-268, 437-438,441-442.

62 KALMÁR 1971, 29. 32. kép.

63 KALMÁR 1971, 30-31, 31. 34. kép b, c, d.

64 KALMÁR 1971, 34.45. kép 2; RADIC 2015,90-91. 209-211. tétel (a 210-211. tételek szerzője Danijel Petkovic).

65 GERE 2003,13, 145. 1. tábla 3.

66 A füleki várfeltáráson is találtak egy igen hasonló, 6,5 cm-es vas baltácskát, amit Kalmár János is gyermekjátéknak határozott meg. KALMÁR 1959,10. és XII. tábla.

327