Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
A vendégek a Dunántúl néhány megyéjéből kerültek ki: Zala, Veszprém, Vas, Fejér, Somogy, Tolna /mindezt érdemes összevetni azzal, hogy a Kisfaludy Sándor-féle füredi színház létrejöttét, mint testület Zala, Bács, Veszprém és Vas megye támogatta anyagilag. Tolnában is tekintélyes ösz- szeg gyűlt össze adakozások révén. „A mit N. Tolna vármegye küldött, azt nem mint hatóság küldi: hanem némely azon megyebéli barátimnak és rokonimnak felszóllítására egy közgyűlési ebédnél íratott alá’.’117/ Balatonfüreden a 18. század közepétől ismert volt a gyógyhely (Ófürdőház), de csak az 1830-as években lendült fel forgalma, amikor a dél- és nyugat-dunántúli nemesek, középbirtokosok közül rendszeresen Füreden töltötték az időt a zalai Deák118 és Hertelendy119, a somogyi Czindery120 121 és TalliánJ2J, a tolnai Csapó, Perczel, Sztankovánszky, Gindly, Dőry s a többi család tagjai. 1835-36-ban 117 KISFALUDY 1931, 392. 118 kehidai Deák család: Zala megye egyik legjelentősebb családja. A kehidai Deák család ősei, akik nemességet szereztek a 17. század első felében, Zsitkócon, az alsólendvai Bánffy család uradalmának jobbágyai voltak. Az első ismert tagja, Deák János, aki jobbágyként Dobronak határában élt, saját szőlővel és szántófölddel rendelkezett. 1644 előtt gróf Bánffy Kristóftól szerzett szabadságot. Deák Jánosnak két fia volt, Mihály és Péter. Deák Mihály és Péter, a Zsitkócon lakó „szolgái” 1665-ben 300 ezüst tallért kölcsönöztek földesuruknak, aki zálogjogon nekik adományozta Cseterten épített házukat, amelyben laktak, valamint a hozzátartozó 17 hold földet. A birtokadományozást követően, 1665. december 22-én, gróf Nádasdy Ferenc közbenjárásával, állították ki Bécsben Deák Mihály és öccse, Péter armálisát, azaz nemesség- és címeradományozó oklevelét, amelyet I. Lipót magyar királytól szereztek. - NAGY III. 1858, 260. 119 vindornyalaki és hertelendi Hertelendy család: régi dunántúli nemes család, különösen Zala, Vas és Somogy megyékben terjedt el és egyik ágával Torontálba is átszármazott. Nevezetesebb tagjai: Hertelendy Gábor tábornok, született Gasztonyban 1742. szeptember 7-én, meghalt Gyöngyösön 1820. június 20-án. Iskoláit Kőszegen végezte, 1759-ben beállt katonának, 1767-ben a gróf Kálnoki huszárezredben káplár, 1772-ben segédtiszt, 1776-ban főhadnagy, 1783-ban alszázados, 1787-ben alezredes, 1800-ban a jászok, kunok és hajdúk csapataiból újonnan alakított nádor huszárezred ezredese és ezredparancsnoka lett. Ezt az ezredet viszontagságos időkben eredményesen vezette 1808-ig, amikor tábornokká nevezték ki. Több csatában vett részt, így 1759 és 1762 között a porosz háborúban, 1787 és 1791 között a törökök s 1793 és 1795 között, 1800-ban, majd 1805-ben a franciák elleni harcokban tanúsított vitézségéért 1801-ben megkapta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Leghíresebb tettét 1805-ben hajtotta végre, amikor ezredével, a nádor huszárokkal, Ulmnál keresztül vágta magát a franciákon. Nevéhez egy harci induló is fűződik, amely a napóleoni háborúk idején keletkezett. - Hertelendy Gáspár veszprémi kanonok Révai Miklósnak nyelvészeti kutatásaiban nagylekű támogatója - Hertelendy György, Zala megye híres alispánja a 19. század első negyedében. - Ugyanekkor Hertelendy József aranysarkantyús vitéz, Torontál megye alispánja, fia: Hertelendy Ignác császári királyi kamarás és udvari tanácsos, valamint unokája, Hertelendy József Torontál főispánjai. Ez utóbbi tiszteletére kapta egy délvidéki település a Hertelendyfalva nevet. - A zalai ágból Hertelendy Károly, Deák Ferenc követtársa volt a pozsonyi országgyűlésen. - NAGY V. 1859,104-107; PALLAS IX. 1895,129-130. 120 nagyatádi Czindery család: Varasd megyei eredetű család, melyet régi birtokigények kötöttek és hoztak a török kiűzése után Somogy megyébe. 1573-ban Miksa királytól Pál nyerte Nagyatádot és nyolc más községet. Bár ennek az adományozásnak hitelességét többször kétségbe vonták, utódai mégis birtokában maradtak. Nagyatádnak. Másik jogigénye a családnak az Istvánffy Miklós 1509-ben adományul nyerte Ladot és tartozékait, melyek a török kiűzése után a Rindsmaulok kezére jutott. Istvánffynak és bajnai Both Erzsébetnek leánya Orsolya Lipcsey Jánosné, az ő gyermeke Lipcsey Erzsébet szomszédvári báró Malakóczy Miklósné, akinek fia Miklós leányát, Évát, Czindery György Varasd megyei alispánhoz adta férjhez. Györgynek, aki 1737-ben végrendelkezett, gyermekei: János, Donát, Ignác és László. Ignác tisztázta a vagyoni jogigényeket, a Rindsmaulok által bírt Istvánffy-részt vissza is szerezte. Leánya Mária Jozefa Tallián Lászlóné, fia Rókus Ignác (1730-1792), akinek első felesége okányi Szlávy Rozália, második pedig Wachtler Julianna. Rókusnak első feleségétől fia Pál, 1795-ben másodalispán, előbb országgyűlési követ, tolnai Festetics Máriától született gyermekei: Lajos és Adelheid, báró Mesznil Jánosné, Lajos atyja előtt meghalt, így birtokai féltestvérére, Lászlóra (1792-1860) szálltak. - CSÁNKI é. n. 612; BALÁZS KOVÁCS 2014, 418-432. 121 vizeki Tallián család: Mint a Perneszi família tagja került a család Somogy megyébe, közigazgatásának oszlopos tagja lett. 1610 újév napján nyertek címerújítást az első kimutatható ősök, Tallián János és unokatestvérei: Miklós, Gergely, György, Pál, Vid és János, és gyermekeik: János, Mátyás, Gergely és György. Az adományozott János belefoglalta az adománylevélbe az ekkor nemesített rokonait is. Gergelynek egyetlen fia, Ádám, 1723-ban Vas megye alispánja, felesége örményesi Fiáth Borbála, nyolc gyermekük született: József, János, Ignác, Gábor, Katalin Zeke Józsefné, Borbála, Thassy Ferencné, Mária Szelestey Boldizsárné és Rozália szentkirályszabadjai Márffy Józsefné. József felesége báró Bakács Teréz, gyermekei: László, Ádám, Anna muraszombati Zabotin Lászlóné, Magdolna Rosty Lászlóné. László felesége Czindery Mária Jozefa, kitől gyermekei: Farkas, Magdolna Svastics Antalné és Anna szentgyörgyi Horváth Ignácné. Farkasnak Árvay Teréztől fia György 1817-1824 között babócsai főszolgabíró, kinek Boronkay Cecíliától gyermekei: Vince, Imre, Károly, Sándor, Miklós, Emanuel. Ez az ág egyedül Emanuelnek Matkovics Honától született Gyulában él a 19. században tovább. János, Ádám és Fiáth Borbála második fia vezette be a családot a közigazgatási szolgálatba. 1748-1759 között főjegyző, ekkor helyettes alispán, 1760-1770 között első alispán, majd táblai ülnök. Feleségétől, szentgyörgyi Horváth Teréztől született gyermekei: leánya Rohonczy Györgyné és fia Antal, 1773-ban másod-, 1774-ben első aljegyző, 1784-ben főjegyző, majd 1787-ben Vas megye kinevezett alispánja, utóbb kerületi táblai bíró, 1792-ben Somogy megye országgyűlési követe, 1809-ben katonai egészségügyi biztos. Feleségétől, Bésán Annától fiai: Boldizsár kamarás, 1806 és 1817 között főszolgabíró, 1817 és 1824 között másodalispán. Felesége zalabéri Horváth Ida, fia: Lajos kamarás, leányai Matild és Róza, Jankovics Józsefné és Lászlóné. Fiáth Borbálának harmadik fia Ignác katonai pályára lépett, ezredes, majd tábornok lett. Osztályba Balhást nyerte. Felesége, zalabéri Horváth Teréz, gyermekei: Anna Bakó Mihályné, János, 1812-ben kassai kerületi biztos és Ignác, 1812-ben táblabíró, kinek ága felesége, Terstyánszky Zsófia után Kaposmérőn és Osz- topánban volt birtokos. Idősb Ádám és Fiáth Borbála legifjabb fiának, Gábornak, aki bátyját követte az alispáni székben, Zichy Annától született fiai: Imre és Pál esetében a Talliánok ezen ága kihalt. - CSÁNKI é. n. 630-631. 424
