Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban

felépült az új Fürdőház. A kezdeti Horváth és Tallián házak mellett egyre több épületet emeltek, létrehozták a kikötőt, parti sétányt alakítottak ki, árvízvédelmi töltést építettek, sétateret hoztak létre, nagy vendéglőt adtak át, amelyek révén a település gyors fejlődésnek indult.122

Slachta Etelka naplójában sok nevet felsorol, akik itt nyaraltak: „Alig valánk a sétán, már Czin- dery123 jött, s igen persuadálná magát. Anyám, menne estebédre fel. Ma megteszi. Jött most Tallián, s mondá, hogy tegnap Veszprémben Rohonczynál124 volt. Mari leánya s Ocskay Julie125 annyira dicsérének - valóban nem érdemiem! A jó lányok ez által brillantá tesznek itt. Juliét a hideg leli; s így ma már Visnyére sietnek...Nem sokára Vojnits Losoné, s Tercsi leánya szóllítának. Igen kedves leány. Csak hamar Szekrényesi is itt termett. Ez haza is kisért. Tegnap tánczoltak; múlt vasárnap is, s érkezésünk napján is. Ma Vargánénál ebédelünk, Anyám megtiltá valakinek mondani. Stemnisné ruháját húzám hosszú újakkal, hajamba ama feketeszalagos coiffuret, mellyet csak itt készíték. Alig kocsiznánk ki, jött Hugonay gróf26, Bizay127 128, Nagy Leo, Pintér, Goth. .’.’m

Az 1880-as évekig Füred gyakorlatilag a Dunántúl néhány megyéjének és - elsősorban - Pest-Budának (Budapestnek) volt kedvelt fürdőhelye, Magyarország más tájairól nem volt tömeges látogatottsága.129 A látogatók névsorában Sztankovánszky Imre130 (sőt családja) - akkoriban Tolna megye

122 HUDI 1988, 120; KAPOSI 2015, 70.

123 nagyatádi Czindery László, (Pécs, 1792. július 6. - Pécs, 1860. január 24.): földbirtokos, mezőgazdasági szakíró. - Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapító tagja (1839), másodelnöke (1839-49). - 1825-től Somogy megye alispánja és országgyűlési követe; 1844-től Vas megye főispán-helyettese, 1845-től Somogy megye főispánja. Nagyatádi, szigetvári és pellérdi uradalmaiban gazdálkodott, jelentős érdemeket szerzett a Somogy megyei lótenyésztés fejlesztésében. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület számára 840 forintos alapítványt tett. Gazdasági cikkei a Gazdasági Tudósításokban, a Hasznos Mulatságokban, az Ismertetőben, a Magyar Gazdában és a Társalkodóban jelentek meg. - PÁLMÁNYI. 2011, 183-185; BALÁZS KOVÁCS 2014.418-432.

124 felsőpulyai Rohonczy Imre (1802 - 1867): családja Sopron megyéből származik Sopron megyei jegyző, később Sopron és Vas megyék adminisztrátora. Képviselte megyéjét az országgyűlésen és alispán is volt, végül udvari tanácsos. 1849 januárjától júniusig megszakítás nélkül működött Sopron és Vas megyék királyi biztosaként. Június végén Haynau a Sopron, Vas, Pozsony, Moson és Győr megyékből kialakítandó polgári közigazgatási kerület főbiztosává nevezte ki, Sopron székhellyel. Ez 1849 szeptemberében megszűnt, ekkor pécsi kerületi főbiztos lett. - NAGY IX. 1862, 759.

125 ocskói Ocskay család: Nyitra megyei nemesi család. Első ismert őse Badur István de Luchung (1059) volt. Az ő utódai Leveő István, testvére Mihály és az ő fia Cosmos de Ócska a tatárdúlás alatt, Dubován várának védelmében estek el. Dubi Leveő Istvánt, Róbert Károly király erősítette meg Dubován birtokában. A család a 16. században Felső- és Alsó-Dubován és Lopassó birtokában volt. A 17. században Nagykosztolányt vette zálogba. Később Abalehota, ezen kívül Bori, Ocskó, Sipkó, Tyapkó és Verbó községekben bírt földesúri joggal. 1806-ban Ocskay Józsefet és fiát, Ferencet bárói rangra emelték. - BOROVSZKY é. n./b 698-699.

126 szentgyörgyi gróf Hugonnay család: A család Vas megyéből származott, eredeti neve szentgyörgyi Horváth volt. Horváth Zsigmond aranysarkantyús vitéz 1810-ben Hugonna községre királyi adománylevelet kapott és ezzel engedélyt, hogy nevét Hugonnayra változtathassa. Szintén ő volt, akinek 1822. június 14-én grófi címet adományozott Ferenc császár és király. - NAGY V. 1859, 185.

127 Bizay Mihály (1791-1884): igen érdekes alakja volt Balatonfüred életének, a „nemzet bárójaként” ismerték. Több mint 50 esztendőn át, egészen haláláig minden nyarat Füreden töltött, „a fürdőnek életadó lelke”, „szabadalmazott élczgyárnok” volt. Számos történet keringett róla. A balatoni nyári idények kedves szélhámosa lehetett. - NÉMETHNÉ 2008, 2.

128 KATONA 2002,132.

129 KATONA 2000,134.

130 VÖRÖS 1965, 115. - Bártfay László, gróf Károlyi György titkára, a Magyar Tudós Társaság történeti osztályának és a Kisfaludy Társaságnak tagja írta naplójában; „Reggeli után a sétahelyen beszélgettem egy ideig Sztankovanszkyval (Tolna Vgyei Főjegyzőjével) mi közben néhány pohár savanyú vizeit ittam’.’ - VÖRÖS 1965, 121. - sztankováni Sztankovánszky Imre (Kajdacs, 1798. november 13. - Buda, 1873. január 4.) br. Gerliczy Mihály, br. Rudnyánszky Sámuel képviselője az 1825/27. országgyűlésen, tolnai főispán. Császári királyi kamarás. A családi hagyományokat követve 1819-ben jogász a pesti királyi egyetemen, a Tudományos Gyűjtemény előfizetője. Ügyvédi vizsga: 1822. március 24. kitűnő. A több nyelven beszélő, klasszikus műveltségű fiatalembert ígéretes hivatali pálya várta Tolna megyében. 1827-ben nyerte el első megyei tisztségét. Közéleti pályakezdése egybeesett az első reformországgyűlést követő megyei megújulással. Az 1825-27. évi országgyűlés alatt alakult ki, és erősödött meg a megyei ellenzék. Sztankovánszky Imre csatlakozott a haladást, változást akarók táborához. Az ellenzék és a konzervatívok első igazi párbaja az 1827. évi tisztújítás, ahol a haladók elsöprő győzelmet arattak. A legjelentősebb megyei tisztségeket megszerezték: az első alispán Csapó Dániel, a másodalispán Cseh Ignác, főjegyző Bezerédj István, az aljegyző Sztankovánszky Imre. 1830-36.: Tolna megye első aljegyzője és táblabírája, majd főjegyző. Hivatali karrierjét nem mondhatjuk látványosnak. 1835-től a vármegye főjegyzője volt, aktív részese a megyei pártharcoknak, amelyek szinte sohasem szüneteltek. 1836-ban a megye élén változások következtek be. A konzervatív gróf Esterházy Károly került a főispáni székbe, aki tisztújítást rendelt el, ami a konzervatívok megerősödéséhez vezetett. Az ellenzék kénytelen volt meghátrálni. Egyedül Sztankovánszky őrizte meg hivatalát. Magyarázható ez a mindkét pártbéliek közötti népszerűségével, nyílt összeütközést kerülő egyéniségével. Egyéni adottságai alapján a kapocs szerepét, a közvetítő egyáltalán nem hálás tennivalóit láthatta el. 1848: tolnai főispán, szeptember 17 és 1849. január között Tolna megye honvédtoborzási és népfelkelési kormánybiztosa. 1848. december 18-tól mint főispán a megyében a mozgó nemzetőrcsapatok szervezésével megbízott személy. A népképviseleti országgyűlésen szavazatot kapott a jegyzők választásán. 1849 februárjában Pesten igazolni próbálta magát Windischgratz előtt. 1849. június 29 és július 25-én újra Tolna megye főispánja, majd lemondott. 1850. július 20-án amnesztiát kapott. 1861. országgyűlés főrendiházi jegyzője, 1867-73.: Tolna megye főispánja. - PÁLMÁNY II. 2011,2143; PÁLMÁNY 2002,1080; CSERNA 1987, 513-543.

425