Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
Mint tanulmányunkban korábban írtuk, az 1880-as években még közkedvelt kirándulóhelynek számító, majálisoknak is helyt adó keselyűsi erdő mellett elsősorban az 1880-ban átadott sétatér jött szóba, ahol ekkoriban jobb idő esetén felüdülést (tiszta levegőt, esetleg árnyékot) nyerhetett az ember. Nyáresténként, illetve délutánonként még további három kerthelyiségben lehetett kulturáltan szórakozni: a nagyvendéglő kerthelyiségében, a kaszinó “nyári” helyiségeiben és az 1883-ban átalakított sorházban. S bár kerti tánc- mulatságok tartására ez utóbbiak is alkalmasak voltak - így a sörház is, amelyet, az 1883 nyarára elkészülő munkák után tágas kert övezett, gesztenyefákkal, virágágyásokkal és padokkal -, számukra e téren is valódi konkurenciát teremtett 1882-től a csörge-tói fürdő.62 S annál is inkább, mert a nyáresti friss levegő, a lebukó nap fényében megcsillanó víztükör, s persze a nyáron folyamatosan nyitva lévő fürdői vendéglő még az úgynevezett „belsőfürdő”-t előnybe részesítő borozó, söröző, kvaterkázó társaságokat is magához vonzotta. Amiképp erről az alábbi, 1884. és 1885. évi fürdői levélrészletek is beszámolnak: „Tréfán kívül szólva, a mi kedves kis fürdőhelyiségünk [sic!, Cs.E.] mind jobban élénkül, s alkalmas találkozási helyül kínálkozik a városi közönségnek. - Nagyon jól van így! Mindig s minden oldalról hangzik a panasz, hogy Szegzárdnak nincs mulató, szórakozó, üdülő helye. De ilyenkor van: a Csörgetégnél! - - A kaszinó megnéptelenült, pár fürdeni impotens öregúr űzi benne estenden 32 levelű bibliásjátékkal megszokott unalmait! A polgári olvasókörben sem található fel a téli zaj s érdekes zsibongás. A nagyvendéglő kávéházában egy-két mizantróp ásítva lapozgat délutánonként. Kaszinó a kirakott cukrok, kellner, akár a porlepte biliárd felett álmodhatik szebb jövőről, több dologról, nagyobb forgalomról, dúsabb bevételről. Most mindenki fürödni megy! Valóban a szegzárdi közönség hálával tartozik Et[t]l úrnak, ki előzékeny szívességével, finom modorával, mindenre vállalkozni kész áldozatkészségével és fáradhatatlanságával úgy oda tudja vonni amaz egyetlenegy találkozási pontra az embereket, mint rajta kívül, talán senki más!*3 (...) „Pedig e kis <tengerszem> mellett naponta tenger szem vizsgálja [a vendéglő; Cs.E.] szép rámába szabványozott díszes étlapját. Mert a mi közönségünk a külső mellett nem hanyagolja el a sokkal fontosabb belső-fürdőt sem! Hasztalan beszél nekünk a hírlapokban hasábszámra a híres Pasteur, Koch, vagy Paul Bert, hogy koplalás a fő módszer a kolera ellen! Csak tartsák meg a módszert maguknak. Mi bizony enni és inni szeretünk, ha szinte drága is a kolláció, s ha szinte a megtestesült kolera ott leselkednék is a fürdőhelyiség gyönyörű zöld pázsitos angol kertjének remek díszbokrai, délszaki pompás növényzete, s Tátrát szégyenítő, égre törő lombos faóriási között!... A kolerától különben mi azért se félünk, mert nagyszámmal vannak fürdő-orvosaink, kik velünk együtt határozott előnyt adnak a jó savanyúvizes bor ital belső fürdőjének a külső felett, - föltéve, hogy ama első aleopatikus adagokban, s ami legfőbb: gyakran alkalmaztassék!”64 Sőt, nem egy eltökélt „belsőfürdői’-ző még az éjszakát is a tónál tölti: „(..fmegesik, hogy mikor halber zwölwfre jár az idő, még akkor is ott pislognak a tengerszem nyugodt tükörén az ilyenkor fürdőzőgyér lámpa világok, melyek mellett redős arcok kiülő szemei nagy élvezettel belemerülnek a gusztálás kéjtengerébe. Másnap aztán korahajnalban eléneklik a dalárdák versenydarabját: < Talpra magyar!>„ s mennek a fürdőbe: hol víg és szomorú nótakeverék között: - melyből csak az áthalló refrén vehető ki a vízlocsogás miatt: <Lemossuk a gyalázatot!> - néhány percet töltve, hazajönnek felfrissülve, megkönnyülve, hogy újra énekelhessék: <Lekötve hivatalhoz!>”.65 A tanulmány második fejezetében a fürdő leírása kapcsán említettük, hogy a második évadot előkészítő munkálatok, felújítások jelentős része már kifejezetten a társasági életre, táncestélyekre tekintettel történtek. A park területét jelentősen kibővítették, a sétány mentén akácokat és rózsafákat ültettek, közepére pedig tamariszkot állítottak. A vendéglőt kifestették, padlózatát kivikszel- Erzsiké kisasszonynak: Csodálom, sőt bámulom gyöngéd alakjában az izmos akaratot’.’. Tolnamegyei Közlöny 1882. szeptember 3.1 62 Az átalakított, s egy új épülettel (Geiger Flórián műve) gyarapodó sörcsarnok mellett tekepályák is - köztük az egyik fedett - várták a kikapcsolódni vágyókat. Tolnamegyei Közlöny 1883. május 20. 2. 63 END 1885a, 2. 64 PALÁST 1884a, 1. 65 PALÁST 1884a, 1-2. 583
