Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

jött létre a városban a kisdedóvó és árvagyermek-intézet, a süketnéma intézet, valamint a kórházak.93 Pozsony városában már évszázadok óta jól szervezett egészségügyi ellátó rendszer működött. A népjóléti intézmények terén a határszéli település gazdagabb múltra tekinthetett vissza minden más magyar városnál.94 A reformkor kimagasló tudósa, a magyar statisztika egyik első művelője,

Fényes Elek, máig is nélkülözhetetlen, Magyarország reformkori állapotát bemutató egyik alapművében, Pozsonyról írva, külön kiemeli a városban működő „jóltevő intézetek”-et. Részletesen taglalja a szegényeket és elesetteket felkaroló intézményeket.95 Az első a Szent László által Magyar- országba behívott Szent Antal-rend alapította szegényház, a katolikus polgárok ápolására szánt úgynevezett Polgárápolóház (Bürgerspital) vagy polgári ispotály, amelynek elődje még all. század végén jött létre.96 A Lazaret néven ismert, másként a „Sínylődök háza’-nak is nevezett aggápoló intézetet, melyben pozsonyi illetékességű, szegény, elesett és fizetésképtelen egyéneket gondoztak, a

17. században alapították a pozsonyi polgárok.97 Az irgalmas barátok kórházát Szelepcsényi György esztergomi érsek 1669-ben létesítette. Vallásbeli különbség nélkül minden beteget gyógyítottak és ápoltak benne. Szent Erzsébet apácái középkori alapítású kórházukban évente 300-400 női beteget láttak el. A reformkor évtizedeiben létezett még az evangélikus, beteg cselédek és mesteremberek számára fenntartott intézet, a szegények intézete, az evangélikus házi szegényeket támogató intézet, a „szabad művészek és nyelvtanitok egyesülete, árvák ’s özvegyek felsegéllésére", valamint a zsidók számára alapított kórház is, amelyet még a 18. század elején hoztak létre.98

Már a század elején született országleírások, így Schwartner Márton és Magda Pál munkái is, elismeréssel adóztak a többségében német származású polgárság kulturáltságának és szorgalmának. Kevesen tudják, hogy Magyarországon az első állandó kőszínház Pozsonyban épült föl.99 Az 1776-ban létesült úgynevezett „rendi színház” ugyan magyar mágnások, főként gróf Csáky György kezdeményezésére valósult meg, de a pazar klasszicizáló rokokó épületben zömmel német színtársulatok léptek föl. Mégis, ez az épület volt hazánk első állandó kőszínház épülete!100

Egyes jó szemű, tapasztaltabb újságírók azonban már kritikusabban tekintettek az egykori fővárosra. Szemet szúrt nekik a gyönyörű fekvésű ősi város megannyi hiányossága. A pompás, szépen gondozott és parkosított pozsonyi liget, a városi polgárság kedvenc hétvégi sétálóhelye helyenként gondozatlannak tűnt, ahol sok volt a mocsaras, csalitos rész, szúnyogok hada által sűrűn látogatva. Figyelmüket nem kerülhette el, hogy Pozsonyban az építkezések rendetlenül, vad összevisz- szaságban történtek, az utcák meglehetősen szűkek és girbegurbák, gyakoriak voltak a kátyúk és a göröngyök. Ezeken az utcákon feltűnően sok gazdátlanul kóborló kutyát lehetett látni. Felrótták a város vezetésének, hogy a koronázási városnak, az országgyűlés e régi székhelyének rendezésére, szépítésére, csinosítására, kényelmesebbé tételére nemigen fordítottak gondot.101

Egy korabeli magyar enciklopédia szerint a városban 1839 körül 700 mágnás és nemes személy, továbbá jelentős számú értelmiségi réteg (honoráciorok), a még meglévő királyi hivataloknál al93 Élk 1844. július 31.149. A reformkorban már három kisdedóvó-intézettel büszkélkedhetett a koronázó város, így pl. a virágvölgyi (Blumenthal) külvárosban lévő és a zsidó közösséget szolgáló intézményekkel. (Yole [Pompéry János]: Pozs. lev. XI. Élk 1844. I. 9. 428-429.) Az 1830-40-es évektől létező izraelita kisdedóvó volt a város első óvodája.

94 BOROVSZKY 1895, 381.

95 FÉNYES 1837,437.; vö. BOROVSZKY 1895, 372. és 381.

96 ORTVAY 2009 a, 125. Noha a 19. század elején súlyos anyagi helyzetbe került, a helyi polgárság összefogásával és jelentős áldozatai révén végül 1830-ban sikerült megmenteni és újjászervezni az intézményt. (BOROVSZKY 1895, 381.)

97 BENYOVSZKY 2003,72.

98 BOROVSZKY 1895, 381-382.

99 Ezzel a polgárosult Pozsony messze megelőzte a többi magyar várost, amely a 19. század során állandó kőszínházat hívott életre a két magyar hazában. Kolozsvárt 1821-ben, Miskolcon 1823-ban, Füreden 1831-ben, Pesten pedig 1837-ben lett kőből épített állandó hajléka Tháliának. A pesti német színház ugyan ezeknél még korábban épült (1812), sőt a budai, Kempelen Farkas tervei alapján a korábbi karmelita kolostor épületében létesült Várszínház építési ideje (1787) csupán alig egy évtizeddel ugyan, de mégis elmaradt a pozsonyi teátrum megépítésétől.

100 Miként Benyovszky Károly, a neves pozsonyi színháztörténész csípősen megjegyzi, az első pozsonyi színházat „magyar mágnások építették, magyar pénzen, a német Múzsa számára’.’ (BENYOVSZKY 1928, 8.)

101 BH 1847. nov. 21. (700. sz.) 350.; RPD 1843. júl. 27. (8. sz.) 251. h.

521