Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

/ M 1 ff

| ' ~ Sí'

/ i If ' r**

'»r.vjap LJ|

______ i|| fi

f 3 -* «m

wbb™7 ÍR

: fi

1 /Js 1 n\ jÉHi

* 1

5. kép. Pozsony, a Zöld Fához címzett fogadó

egyik, most leközlendő levél szerzője sem, a frissen átélt élmények rájuk is óriási hatást gyakoroltak. Joggal érezhették, hogy roppant nagy horderejű események szemtanúi voltak, amelyek nemcsak az ország életére, de az ő saját fiatal életükre is kihatással lesznek. Az átélt nagyszerű élmények hatása alól természetesen ők sem tudták kivonni magukat. A reformországgyűlésen elért álomszerű eredmények testüket, lelkűket fölrázó, minden érzékszervüket megmozgató katartikus élménye érződik is, sőt valósággal átsüt leveleiken.

A nagy múltú, határszéli városban zajló utcai megmozdulások, tüntetések, fáklyás felvonulások a pesti békés fordulat után sem értek azonnal véget. A heteken át tartó demonstrációk, melyeknek legfőbb hajtómotorja, szervezője és résztvevője az országgyűlési ifjúság volt, olykor több ezres tömegeket is megmozgattak az utolsó rendi diétának is helyet adó, polgárságának megbízhatóságáról ismert fontos, határ menti városban. Ezeken a tüntetéseken és népgyűléseken a kormányzat által féktelenségük, még inkább a szabadelvű ellenzék melletti harcos és zajos kiállásuk, a szabadság utáni olthatatlan vágyódásuk és mélységes hazaszeretetük miatt gyakorta ostorozott magyar országgyűlési ifjak, illetve szabadelvű diétái követek mellett a közéletben eddig még alig szerepelt, a magyar politikai küzdelmektől magát távol tartó, zárkózott, a kormányzathoz feltétlenül lojális pozsonyi német polgárság is vállvetve küzdött a magyarokkal. Azért fontos ezt megjegyeznünk, mert ez a polgárság már kezdetben, a közel másfél évtizedes szünet után újra összehívott 1825. évi első reformországgyűlés idején sem fogadta túlságosan nagy lelkesedéssel a városba tömegesen érkező honatyákat és azok népes kíséretét. Az erősen összetartó országgyűlési ifjakkal szemben pedig különösen nagy bizalmatlanságot tanúsítottak a városlakók.14

Kikből is tevődött össze a reformkorban oly sokat emlegetett országgyűlési ifjúság, rendi diétáink e „kiegészítő része”15? Az országgyűlési ifjak elnevezés jogi értelemben több csoportból állt.

14 NAGY 1931, 31.

15 FEJŐS 1989, 442.

508