Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

így a diéta hivatalos tagjainak számítottak az absentium ablegatusok (távollévők követei)16 17, akik a király által az országgyűlésre hivatalosan meghívott, de különböző okokból (katonai vagy hivatali szolgálat, betegség, idős kor stb.) meg nem jelent főrendek (mágnások, főpapok, özvegyasszony családfők) megbízott képviselői voltak, s az alsótábla ülésein vettek részt, a szokásjog szerint korlátozott felszólalással, de szavazati jog nélkül. Ezek természetesen valamennyien jogvégzett, általában fiatalkorú, a nemesi rendből származó személyek voltak. Fent nevezett ifjak közül egyedül Berecz Károly tartozott ide.

Ugyanakkor a vármegyei, kerületi, városi követek mellett is elláttak írnoki teendőket fiatal jogászok. Jelenlétük a diétán hozzátartozott országos ügyvédi képesítésükhöz, mivel így közelről megismerhették a törvényhozás folyamatát is. Miként azt egy néhány évvel az utolsó rendi diéta előtt a jurátusok pozsonyi országgyűlési szerepléséről és tapasztalatszerzéséről is hírt adó beszámoló szerzője megjegyzi, ezáltal „a’ nemes magyar ifiu, ... törvény gyakorlati hatáskörénél fogva, a’ politikai élet’nyilvános mozgalmaihoz is közelebb simulhat, mint bármelly nemzet’fiatalsága’.’11 Az 1848 novemberében összeülő utolsó rendi diétára összesereglett „karok és rendek”, a nemzet képviselőinek oldala mellett különösen nagyszámú ifjú lépett föl. A vármegyei és városi követek, megérezve a - föltehetőleg utolsó Pozsonyban tartandó - országgyűlés szinte fölmérhetetlen, hosszabb távra is kiható jelentőségét, valóságos „udvartartással” jelentek meg a törvényhozás színhelyén. Minden vármegye „kis követek” elnevezés alatt „egy-egy rakás fiatal embert” küldött követeivel együtt a Duna menti városba.18 Ezek a nemzeti érzéstől áthatott, jövőbe látó törvényhatóságok minden bizonnyal tudatára ébredhettek annak, hogy a „közhaza érdekében” is cselekedtek, amikor ezeket az ifjakat Pozsonyba küldték. A „nemzet képviselőinek” oldala mellett tehát igen sok ifjú lépett föl, számukra ez az alkalom lehetőséget nyújtott a törvényhozás működésének figyelemmel követésére. A fiatal ügyvédjelölteknek mintegy szakmai továbbképzésként is szolgált a pozsonyi diétán való részvétel, amely a kortársak vélekedése szerint „hasonlithatlanul kamatozóbb [volt] a megyébeni patvariáknál’.’19 A másként kancellistáknak nevezett ifjak ügyvédi vizsgájuk letétele után titkári, hivatalnoki feladatokat vállaltak egy-egy követ mellett. A vármegyei, kerületi és városi ifjúság együttes létszámát az egykorú, nagyjából hitelesnek tekinthető sajtóértesülések 1000 főre tették. Egy törvényhatóságra középszámítással 8 személyt véve jött ki ez a szám. Ugyanis volt olyan vármegye, amely 24 írnokot küldött Pozsonyba, míg a másik csupán kettőt.20

16 Pálmány Béla találó és tevékenységük lényegét hitelesebben tükröző kifejezésével élve, „távollevők képviselői" (PÁLMÁNY 2013, 368.) Egy egykori országgyűlési ifjú, Búsbach Péter visszaemlékezésében a „távollevők küldöttei" megjelölést használja e különleges jogállású követek említésekor. (BÚSBACH 1898-1899,1. 46.)

17 RPD 1842. aug. 11. (64. sz.) 596.

18 BÚSBACH 1898-1899,1. 43.

19 LÉVAY 1848, 411. Patvaria (latin) = gyakorlati idő.

20 BH 1848. jan. 15. (726. sz.) 14. (Pozs. hirf. rov.) E politikai hírlap tudósítója, nem teljesen hiteles forrásból származó, de nagyjából elfogadható értesülései alapján, az országgyűlésre látogatók teljes számát, a cselédséget is beszámítva, mintegy 4000 főben határozta meg. Orczy Gyula, aki maga is Szemere Bertalan írnokaként került ki az utolsó rendi országgyűlésre, időskori visszaemlékezésében megemlítette, hogy a borsodi követ a megyei jogvégzett fiatalság köréből hat patvaristát vitt föl magával Pozsonyba, köztük az említett Lévay Józsefet, a pozsonyi ifjúság egyik jeles képviselőjét, korának népszerű költőjét. (Borsodm. L. 1894. dec. 11.) Vahot Imre, aki a Pesti Divatlap olvasóit a helyszínről tájékoztatta az országgyűlés kezdetén, az ifjúság kedvenc gyülekezési és szórakozási helyeit, a Hollinger és Gesell kávéházat, valamint az úgynevezett „Bierhalle”-t, vagy sörházat is meglátogatta, az ifjak számát ennél többre, 1500 főre becsülte. (VAHOT Imre, OgytII. PD 1847. nov. 25. (II. félév 48. sz.) 1529.) A maga korában népszerű regény- és drámaíró, Degré Alajos (1819-1896), a pesti márciusi események egyik tevékeny részese, az 1843/44-es országgyűlésre Temes megye követének megválasztott Vukovics Sebő mellé Pozsonyba küldött egyik országgyűlési ifjú, lebilincselő visszaemlékezésében arról ír, hogy általános szokás szerint a megyék akkoriban általában nyolc gyakornokot küldtek a diétára. Emlékezete szerint a délvidéki Temes - és Torontál- megye 1843-ban a megszokottól eltérően csupán négy írnokot küldött fel az országgyűlés színhelyére. (DEGRÉ 1883,1. 75.) Ismeretes ugyanakkor, noha a kérdéses törvényhatóságot nem nevezte meg a beszámoló írója, hogy egy bizonyos, követeit konzervatív utasításokkal Pozsonyba küldő megye 16 írnokot indított útnak az országgyűlés színhelyére, hogy azok segítsék a képviselők munkáját. A szabadelvű beállítottságú írnokok, akik tisztában voltak saját személyük fontosságával, megyéjük akkori szellemét erősen vitatták. Egyikük csípős megjegyzését a fültanú hírlapíró meg is örökítette: „No hiszen - úgymond - tizenhatan vagyunk jelenleg idefenn, ennek itt mind ki nyílik a szeme -folytatá majd megmutatjuk mi országgyűlés után otthon, ki a legény a csárdában'.’ (BH 1848. jan. 14. (734. sz.) 47.) De emellett Degré emlékiratából is értesülhetünk arról, hogy az országgyűlési ifjak mindegyike a szabadelvű eszméknek „hódolt” s „minden kormánypárti követnek meggyűlt a baja fiatalságával’.’ (DEGRÉ 1883,1.74. és 82.)

509