Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
Szekszárd, Palánkpuszta és Janyapuszta.51 Ekkorra Janyapusztán is sikerrel jártak az uradalmi betelepítések és pusztáján települést tudott létrehozni. A szekszárdi uradalomhoz való tartozását erősíti meg egy 1837-es megyei jegyzőkönyv, mely a Janyapuszta és Harc közti határjárásról és a határ megújításáról számolt be.52 Az Janyapusztán élők megélhetését a szekszárdi uradalom részére cselédként végzett munka mellett a szőlőművelés és bortermelés bevétele egészítette ki. Az uradalom gondoskodott gazdasági épületekről a puszta központi részén (2. kép 1). A cselédek az ettől észak- és délnyugatra fekvő Janyai szőlőhegy földjét (2. kép 2) törték fel és ültették be szőlővel.53 A terület észak felé a Medinához tartozó szőlőheggyel, a Virág-heggyel (1. kép 1) volt határos, míg délen a Harchoz tartozó Öreg-hegyen (1. kép 4) folytatódott a szőlőművelés. A 19. század közepére a puszta központja a beköltöző zsellérekkel tovább gyarapodott, mígnem községgé terebélyesedett. Az extráneus birtoklás itt is számottevő volt. A janyai hegy déli részén a pusztaiak mellett harciak és agárdiak művelték a szőlőt, míg az északi részeken az agárdiak mellett a zombai extráneusok száma volt jelentős. Számukra adta ki az uradalom 1839-ben szőlőhegybéli rendtartását. Véleményem szerint a rendtartás szövege hasonló lehetett az 1812-es hegytörvényhez, hiszen mindkettőt az uradalom bocsátotta ki. Általános szokás volt a korszak törvényeihez illeszkedő, már bevált hegytörvény szövegét átvenni, akár más településekét is, vagy a régebbi szöveg egy-egy cikkelyét kijavítani, aktualizálni. Jelentős jogi, közigazgatási változás nem volt a két időpont között az uradalom életében, ami új hegytörvény kiadását indokolta volta. Ha történt változás a szövegben, akkor a módosításokat inkább az időbeli eltérés és a megváltozott fizikai és pénzbeli büntetések új kiszabása indokolhatta. Fontos kiemelni, hogy az 1812-es rendtartás szekszárdi szőlőhegyről beszélt, mely valószínűleg az egész uradalom területén érvényes volt. Ismerve a Szekszárdi-dombság kiterjedésének nagyságát, az is biztosra vehető, hogy az uradalom területén több hegyközség is létrejött a 19. század első felében (például palánki, parásztai, előhegyi). Az egyazon birtokos területén fekvő több hegyközség létrehozása általános gyakorlat volt. Ilyenkor kiadták ugyanazt a hegytörvényt, beillesztve a megfelelő hegyközség nevét, vagy - mint Szekszárd esetében - a mezővárost körülvevő szekszárdi szőlőhegyekre érvényes rendtartást adtak ki, beleértve így a Szekszárdi-dombság minden részét, mely az uradalom tulajdonában volt. Ezek közül csak egy volt a későn kialakult és a szőlőhegyi rendtartást elfogadó Janyai szőlőhegy közössége. Megkésettségét történeti fejlődése magyarázza. Kései betelepülése, valamint szőlőterületeinek lassúbb intenzitású növekedése lehetett az oka, hogy 1812-ben még nem volt érvényes rá az uradalom első hegytörvénye. Lakosságának növekedése és a szőlőművelés növekvő jelentősége 51 BORSY 2011, 208. 52 SUDÁR 1999, 193-194. 53 VÉGH-ÖRDÖG-PAPP 1981,447. 2. kép 476
