Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban

rum, mészföld. Természeti melegsége illy arányban van: az urak fördője 30 1/4; a polgárok fördője 29 1/3; az ujfördő 30 V2 a zsidók fördője 28 %; a szegények fördője 28 1/2; a hidegfördő 28 V2 és a Brünnel melyből csupán isznak 32 fok Reaumur322 szerint. Haszna leginkább kitűnik a köszvényben, tagok-zsibbadásában, csúzos bajokban, sebek meggyogyításában. Afördés közönségesenegyütt történik, még pedig ezelőtt a gr. lllésházy bőkezűségéből mindig ingyen eshetett meg. Fördőhöz tartózó épületek bőven vannak kávéházzal, tánczteremmel, ebédlő szobával sat. együtt. A kik ezen kívül a természet szépségeiről nem idegenek, azok a Tepla patakjától keresztóükl hasított s két felöl kősziklákkal, erdőkkel bekerített felséges teplai völgyben egész gyönyörűséggel sétálhatnak. A fördő s a helység mostani birtokosa Sina.”323

Harkány a Baranya megyei siklósi járásban található település. Az itteni kénes hévforrást 1823- ban gróf Batthyány Antal uradalmának csatornázása alkalmával fedezték fel. A pangó vizekkel, mocsarakkal teli térség lecsapolása közben fedezték fel a gyógyvizet, amelyre ráépülhetett egy hosz- szú távú fejlesztési program. A gróf egy 55 holdas területet jelölt ki a fürdő kialakítására. A meleg vizű forrást elválasztották a hideg vizes mocsártól, és megtisztították a környéket. Kezdetben néhány kádat és egy ebédlőt állítottak fel.324 Az első év végére felhúzták a fürdőépületet; 1828-ra pedig már 28 szobás szállóval is rendelkezett a földesúr. Utóda, Kázmér gróf25 alatt is folyamatosan bővítették a fürdőt, s fejlesztették az infrastruktúrát. Ez esetben a stratégiai gondolkodásnak volt nagy jelentősége: egy gyorsan változó korban a tulajdonos felismerte, hogy hosszú távon komoly bevételt biztosító kapacitás jöhet létre a fürdőfejlesztés által. Harkányfürdő eleinte még nem, de a későbbiekben tekintélyes bevételt jelentett tulajdonosának.326 A tulajdonos 1866-ban Zsigmondy Vilmossal327 ártézi kutat fúratott. 37 méter mélységben gazdag vízmedencét fedeztek fel, mely naponta 42 ezer hektoliter 62, 2 Celsius fok hőmérsékletű kénes vizet szolgáltatott. A szén-dioxid-szulfid a forrásvízből oly mennyiségben ömlött ki, hogy a felületen meggyújtható volt. A kutak vizét sikerrel alkalmazták köszvényes, csúzos bántalmak, idült bőrbajok, hurutok ellen. A harkányi fürdőről írta

322 Bevezetője René Antoine Ferchault de Réaumur. A Réaumur-skálának ma már csak történeti jelentősége van. Az alkotója a víz fagyáspontját adta meg nulla foknak, míg a forráspontját 80 foknak. - PALLAS XIV. 1897,426.

323 FÉNYES IV. 1851,197.

324 STRÁZSAY 1825.; PATKOVICS, 1846, 162.

325 németújvári, gróf Batthyány Kázmér (Pozsony, 1807. június 4. - Párizs, 1854. július 12.): politikus. Külföldön tanult, csak az 1830- as évek második felében kezdett magyarul tanulni. Nyugat-európai utazásai során ismerkedett meg a liberális eszmékkel. 1839- 1840-i és az 1843-1844-i országgyűlésen a felsőtáblán a reformellenzék egyik radikális képviselőjeként vett részt. 1844. októberétől a Védegylet, 1845. szeptemberétől a Vukovár-Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnöke volt. Több falujának jobbágyait örökváltság útján felszabadította, birtokain óvodákat és iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított, Vörösmarty Mihálynak évjáradékot juttatott. 1848 áprilisától Baranya megye főispánja, 1848 nyarán részt vett a szerbek elleni délvidéki harcokban. 1848 szeptember - októberben Mohácson népfelkelést szervezett, s több ütközetben megtisztította a Duna-Dráva partot Jelacic hadseregének utóvédjétől. 1848 novemberében nem vállalta el a külügyminiszteri tisztséget. 1849 februárjától Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosa; április 5-től május 2-ig országos biztos. 1849. május 2. - augusztus 11. között Szemere Bertalan kormányában külügy-, egyúttal földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. 1851 szeptemberétől haláláig Párizsban élt. 1851-ben az osztrák hadbíróság távollétében halálra ítélte. 1987-ben hamvait Párizsból hazahozták és a siklósi családi kriptában temették el. - MARKÓ I. 2001. 521.

326 SZITA, 1973.

327 Zsigmondy Vilmos (Posony, 1821. május 15. - Bp., 1888. december 21.): magyar bányamérnök, az MTA tagja. A magyarországi artézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője. Édesapja, Zsigmondy Sámuel, a korában hírneves líceum igazgatója korán elhunyt (1833). Ez után édesanyja szerény körülmények között nevelte hat gyermekét. Az idősebb fiúk korán dolgozni kényszerültek, hogy besegítsenek a fiatalabbak iskoláztatásának költségeibe. Középiskoláit Szakolcán kezdte, majd Komáromban folytatta 1834- ig és Pozsonyban fejezte be 1838-ban A Kossuth által kiadott Országgyűlési Tudósításokat kéziratban másolta. Szabad idejében bejárt az országgyűlés üléseire, ahol a kor szónokait, többek között Kossuthot és Deákot hallgatta. A természettudományok iránti érdeklődését Kovács Martiny Gábor paptanára indította el. A család papi és tanári pályára szánta, de érdeklődését követve Selmecbányára ment tanulmányait folytatni. Selmecbányán 1842-ben bányászati és erdészeti tanulmányait kitüntetéssel végezte. 1843- ban Szakolcán kezdte gyakorlatait a bányamérnöki hivatalban, ahol rövidesen a bánya vezetésével bízták meg. 1844-ben Bécsben helyezkedett el, kezdetben a magyarországi bányák felügyeletét is ellátó császári és királyi központi bányaigazgatóságon, majd az udvari elnöki osztályra helyezték át. 1846-ban a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak szolgálatába állt. Rövid időn belül áthelyezték a Krassó-Szörény megyében lévő Resicára, ahol az elhanyagolt kőszénbánya rendbehozatalával és új bányák nyitásával bízták meg. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1861-ben kezdett foglalkozni a források és földalatti vizek viszonyaival, jellemzőikkel, felkutatásával. Ezt a kutatómunkát hamarosan a gyakorlatban is érvényesítette, ugyanis 1865-ben Harkány község területén egy ártézi kúttal sikerült a szabadon elfolyó hévizet teljes mennyiségben összefogni és hasznosítani. - MARKÓ VI. 2007, 1514-1515.

455