Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
Bártfafürdő, Trencsénteplic, a budai Császár-fürdő, Harkány Pöstyén és Balatonfüred mellett a másik hazai fürdőhely, melyet megyénk nemesei is felkerestek a bártfafürdői volt. Az egykori Sáros megyében, Bártfa városától egy órányira feküdt, s ennek tulajdonát képezte. Az egyik leglátogatottabb fürdőhelye volt az akkori Magyarországnak. Északi szelek ellen védett völgykatlanban, páratlan szépségű fenyvesek közt, 310 m magasságban lévő szép villáival, sétányaival, modern berendezésével a kor minden igényének megfelelt. Tizenöt forrása konyhasós, vasas savanyúvizű. E vizeken kívül, melyeket ivásra és fürdésre egyaránt használtak, alkalmaztak még balzsamos fenyőlevél fürdőket, hidegvíz-gyógymódot, vaslápfürdőket304 és juhsavót is a kúrákhoz. A fürdőt különösen vérszegénységben, gyomor- és bélbántalmakban szenvedők, illetve idült méhbajok, a légutak és a hólyag hurutjai, valamint ideggyengeség ellen használták sikerrel. A bártfai fürdőt már több évszázad óta használták, de csak 1787-től volt ismeretes szélesebb körben; a főforrásából töltött ásványvízből a 19. században évente mintegy félmillió palackot adtak el, s a fürdővendégek száma is meghaladta a kétezret.305 Fényes Elek írta róla 1847-ben: „...A városnak magának van kilencz faluja, és híres ásványos vize, mellyben iblany306 is találtatik sfördője. Savanyóvizéből Bártfa 1845-ben 130000 palaczkkal adott el. Fördő intézete pedig egy a legszebb s leghasznosabb intézetek közül Magyarországon s a spaai307 * és pyrmonti világhírű fördőkkel vetekszik. A közönségesen ismert czélszerű és pompás épületek, kedves mulató helyek dicsérő leírását mellőzve, itt csak az uj színházat említjük. Főképen foganatosnak tapasztaltatik e fördő a gyomor és belső részek gyengeségeiben, aranyérben, komorkórságban, kösz- vényben, lép dugulásban, sáppadtságban, mirigyes és angol betegségekben, fejérfolyásban, nemzőrészek petyhüdtsége miatt eredt folyadékokban, a húgycső bajaiban, s különösen a fövenyben, végre az ideg gyengesége miatt származott nyavalyákban’.1308 Ezt tette még hozzá másik könyvében 1851-ben: „A bártfai híres fördő félórányira fekszik a várostól, északra, egy a Vörös-hegy ágaitól összeszorított völgyben. Ezfördés idején kis városocskát ábrázol, melly 48 kisebb nagyobb házból, három éjjelente kivilágított utczából, s több boltokból áll. A házak nagyobbára egyes emberek tulajdonai, hanem a város több épületeket bír, s a legnagyobban mintegy 60 szoba számláltatik. - A föld ezen völgyben olly savanyuvíz dús, hogy minden fáradság nélkül több illy forrásokat lehetne nyitni; de mivel a megnyitottak annyira bőségesek, hogy minden másod perczben fél font vizet adnak, sőt legszárazabb nyarakban sem vesztenek semmit: tehát jelenleg 6 forrás használtatik leginkább, s ezek közt ismét leglátogatottabbak a fő kút, a pezsgő s a doctor kút. Ezen források kristály-tisztaságú vizet adnak, melly sustorgással, és temérdek léghólyaggal bugyog ki, melly csak a pezsgőkutból zavarosabb, a folyvást tartó mozgás végett. Sohasem fagy be, s közép hévsége R. szerint a fagypont alatt tizedik fokra megy; frissen merítve gyöngyözik, s pohár oldalára számos léghólyagocskákat rak le. Savanyus orral vagy czitrom-lével vegyítve, igen felpezseg. Minden forrásnál vas rozsdát ülepít; íze kellemetes savanyu és ingerlő annyira, hogy egy hajtásra nehezen lehet egy poharat kiüríteni. Ha jó időben meríttik, és jól bedugatik, erejét sokáig megtartja, s messzi földre el lehet vinni; de nem tele, s rosszul dugott üvegekben csakhamar elromlik; záptojás szagu lesz, barna salakot ereszt az edény fenekére. Főképen foganatosnak találtatik a gyomor s belső részek gyengeségeiben, aranyérben, komorkór304 A vaslápfürdőkben az iszapot meleg ásványvízzel oldották fel, és különféle pakolásokat végeztek vele. Mórfürdőnek is nevezték. 305 CSIFFÁRY 2004, 23. 306 A jód magyar neve. 307 Spaa város és híres fürdőhely Belgiumban, Vallónia területén, az Ardennek egyik völgyében, 248 méter magasan. Több nagyobbára 11 Celsius fokos ásványvízforrással, amelyek közül a legjelentékenyebbek: Pouhon. Geronstére, Sauvenire, Groesbeek, Le Barisart és a két Tonnelet; mindezek alkalikus, vastartalmú ásványvizek, amelyeket hipochondria, hisztéria, gyomor- és katarrhalis stb. bajok ellen használtak; szép sétahelyekkel, elegáns fürdőintézetekkel és hotelekkel. Közelében van a szép Ambléve völgy. Az üdülőhely a 16. század végén lett híres a gazdagabb európai családok körében, amikor a kirurgusok és gyógyászok serege kezdte aján- lgatni a „mágikus” tulajdonságú, enyhén radioaktív gyógyvizet. A „spavíz” hamarosan elterjedt Európában és az egész angolszász világban, a tehetősebbek még a tengert is áthajózták egy fürdőzés kedvéért. - PALLAS XV. 1897,112. sós FÉNYES II. 1847, 290. 452
