Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban

Bezerédj György242 Vas megyéből, a költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje, Vigyázó Ferenc243 Pestről, dabasi Halász Sámuel244 Veszprém megyéből, Eőrsi Nagy Antal Székesfehérvárról, Marocza Dániel Felsőőrsről és Fülöp József mérnök és főpostamester Veszprémből. A nemzeti játékszínről folyt a szó. Keserű szavakkal panaszolták, hogy a német színész kényelemben él, a magyar bódéban, ólban kucorog, nincs állandó helye. - Dehogy nincs, Uraim - toppan oda egy ismeretlen és elmagyarázza, hogy jelenleg a közeli fa alatt alszik, szalmát egy jobbágytól kapott. Ha esik, bemegy a Bolha zsidó vendéglőjébe. Tóth Ferenc vagyok - mutatkozik be végezetül -magyar színész. Az urak összenéztek s „hazafiúi mérges fájdalomban” elhatározták, hogy színházat építenek.245

A fürdőzők között gyűjtést rendeztek, aránylag szép sikerrel, de mindez nem lett volna elegendő, ha a megyei hatóságok támogatását nem sikerült volna megnyerni. Kisfaludy maga fogalmazta és terjesztette a közgyűlés elé a füredi színházra vonatkozó kérvényét. Javasolta, hogy Füreden legyen az állandó színház, mert itt mindig lenne közönség, hisz a főurak és a köznemesek itt töltik a nyarat. A megyegyűlésen azután Deák Antal első alispán246, Csányi László247 és a fiatal Deák Ferenc segítségével sikerült megnyerni a rendek támogatását. Az építkezés gyorsan haladt, 1830 novemberében kezdődött és 1831. július 3-án megnyílt a színház, a telket a tihanyi apát biztosította.248

Füred közönségének műveltségét, ízlését, igényeit és anyagi helyzetét tekintve, egyike volt azoknak az akkor igen ritka helyeknek, ahol a színészet lelkes pártfogásra talált még oly időszakban is, amikor az egész ország lakossága elfoglalva a nyár legfontosabb munkáival, az aratással és cséplés- sel, a legkevésbé ért rá arra, hogy szórakozzék, így a füredi fürdő, ahová a betegek és üdülők épp ebben az időben gyűltek egybe, úgyszólván az egyedüli volt messze vidéken, ahol a színészeknek bőséges jövedelemre nyílt kilátása. A füredi előadások az 1830-as években eseményszámba mentek.

242 bezerédi Bezerédj György (Vámoscsalád, 1779 - Kissennye, 1768. szeptember 23.): tanácsos. Jeles közéleti személyiség, jogász. Francia, olasz, latin nyelvtudással rendelkezett. Tudománya és hazafisága következtében nagy tekintélynek örvendett. Vas megye tiszteletbeli jegyzője, majd főispánja, Veszprém megye követe, cs. és kir. udvari tanácsos. Bezerédj György iskoláit Szombathelyen kezdte, a szombathelyi líceum tanulója volt 1794 és 1796 között. A szombathelyi évek után Pozsonyban jogot tanult, ahol 1798-ban szerzett jogi diplomát. Pesten, majd Vámoscsaládon indult el jogi pályája, rövidesen Vas megye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezték ki, majd 1802-től részt vesz az országgyűléseken Vas-Veszprém megye, majd Kőszeg város követeként. Kőszegre s így véglegesen Vas megyébe is 1829-ben került, mint a kőszegi kerületi tábla elnöke. Szegedy Antóniával kötött házasságából hét gyermek született. - BOROVSZKY é. n. 561; RÉVAI III. 1911,267.

243 A bojári gróf Vigyázok: régi nemesi család, Veszprém megyéből származtak, s nevük korábban Wächter volt, ősük Wächter Gergely 1671-ben kapott címeres nemeslevelet (armálist), mely ugyan elveszett. A család későbbi generációi szorgos munkával, részben polgári foglalkozásokat űzve (mint pl. serfőzés), részben kölcsönügyletekkel és jelzálogok lekötése révén, gazdálkodással, valamint kiváló házasodási politikával növelték földbirtokaik számát és vagyonukat. Németes nevüket Pál magyarosította Vigyázóra. A birtokok növekedésével a vármegyei politikai pálya is megnyílt előttük: főszolgabírák, táblabírák, királyi udvarnokok kerültek ki közülük. - NAGY XI. 1865, 189; RÉVAI XIX. 1926, 230.

244 dabasi Halász Sámuel (1778. - Szilasbalhás, 1862. május 13.). A Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből származó rendkívül kiterjed, 1669-ben nemesi címet nyert dabasi Halász családnak az előnevet adó Dabas településen nem kevesebb, mint 18 kúriája állt. A família nemesi levelét 1818-ban hirdették ki Fejér megyében. Felesége: Magyary Kossá Anna (Gyönk, 1789. október 19. - Gyönk, 1810. március 28.) Kastélyuk Kápolnásnyéken állt. - NAGY V. 1859,24-25; RÉVAI IX. 1918, 384.

245 KŐHEGYI 1970, 95.

246 kehidai Deák Antal (Söjtör, 1789. április 15 - Kehida, 1842. június 20.): politikus. Deák Ferenc bátyja. 1804 és 1808 között a győri akadémián jogot tanult, 1809-ben hadnagyi rangban részt vett a nemesi felkelésben. 1811-től ő kezelte a családi birtokot. 1809- től Zala megyében a kapornaki járás alszolgabírája, 1821-ben lemondott, de a megye életében továbbra is tevékenyen részt vett; 1828-1831-ben a megye első alispánja. Az 1825-1827-i és 1830-i és 1832-1833. évi országgyűlésen Zala megye egyik követeként a mérsékelt liberális ellenzékhez tartozott. 1833-ban öccse, Deák Ferenc javára lemondott követi tisztéről, csak a megyei közéletben vett részt és birtokain gazdálkodott. Baráti kapcsolatban volt Kisfaludy Sándorral és Vörösmarty Mihállyal. - MARKÓ II. 2001,62; PÁLMÁNY I. 2011, 870-871.

247 Csányi László (Csány, 1790. - Pest, 1849. október 10.): politikus. 1809-től mint huszártiszt harcolt a napóleoni háborúkban, sebesülése után kilépett a hadseregből, s táblabíró lett. A reformkorban a Zala megyei ellenzék egyik vezére, Deák Ferenc egyik közeli barátja. 1848. március végétől a kibővített Közcsendi Bizottmány tagja, április 10-től a Dunántúlon miniszteri biztos, június 2-tól Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék, valamint a Jelacic ellen harcoló dunántúli hadsereg főkormánybiztosa, részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. 1849. január elején, a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözését követően Windischgrátz herceg csapatainak bevonulásáig Pest-Buda, január 27-től Erdély teljhatalmú kormánybiztosa. 1849. május 2-től augusztus 11-ig. Szemere Bertalan kormányában közlekedési miniszter, 1849. június 15-től a keszthelyi választókerület országgyűlési képviselője. 1849. június elejétől Budán működött, júliusban a kormánnyal együtt elhagyta Pest-Budát. A világosi fegyverletétel után nem menekült el, hanem Sarkadon jelentkezett az oroszoknál, akik átadták az osztrákoknak. Az osztrák hadbíróság kötél általi halálra ítélte, s kivégezték. - MARKÓ 1.2001, 1084-1085.

248 KŐHEGYI 1970, 95-96.

442