Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Gaál Attila: A szekszárdi szarkofág topográfiájához
A gyűrűről Wosinsky megállapította, hogy az nem az oltoványi sáncokon belülről származik és elsőként ő értékelte az Ördögvettetést a Szekszárdon átvezető limesút Szigeth-pusztai castrumhoz vezető leágazásaként, melyet ekkor még a zsidó temetőig tudott nyomon követni.40 Ez a nyugati szakasz a beépítések miatt ma már nem látható, de egy keletebbre lévő részén, az 5113-as út korszerűsítéséhez kapcsolódóan a közelmúltban történt kutatás. A feltárás alátámasztja az 1829-es leírásnak az építés módjára utaló észrevételét, miszerint a töltést valóban „tsak egy oldalról felhányt széles sántzolás” alkotja, melyet - védműszerűen - az északi oldalán ásott árok kitermelt anyagából készítettek.41 Az út egyes részletei légi és műholdfelvételeken egyaránt jól nyomon követhetőek, de az is kiderül, hogy az első légi felvétel (1953) óta a mezőgazdasági munkák tetemes pusztítást vittek végbe, ami még sürgetőbbé teszi a további kutatást.42 Az Ördögvettetés nagy útba való becsatlakozási pontja egyelőre ismeretlen. Egy 1934-ben végzett feltárás máig nem publikált adatai azonban közelebb vihetnek a megoldáshoz.43 Csalog József leletmentése, majd az azt követő rövid feltárás során a Damjanich utca délkeleti területéről római leletek kerültek elő. A 18/a számú ház (akkori tulajdonosa Eszterbauer János) udvarának északi oldalán lévő kis emelkedést elbontva kevés bronzkori tárgyat, majd római kerámiát, valamint enyhén égetett vályogtéglákból épített, egymással párhuzamosan futó két falat talált. A helyenként utólag is megégett, homok és mész keverékével tapasztott felületű falak vályogtéglái és a közéjük illesztett téglák pontos kötésben voltak. A két fal közét cserepek, téglatörmelék és hulladék töltötte ki. ftít/St. ^ /<• . ^ _ ■jjr » te, 5. kép. A Damjanich utca 18/a számú ház udvarában talált vályogfal kötési rajza Csalog József 1934. évi ásatási naplójában Az amúgy is emelkedettebb helyen lévő utcának ez a része a hegyek felől, vagyis nyugatról, az egykori mocsaras ártérbe nyúló földnyelv szélén húzódik. A Csalog József által talált objektum - bár ő maga ezt így sehol sem írja le - a falak szerkezete és a leletek alapján a római korra tehető. Ezt, valamint a bekötőút levegőből is megfigyelhető íveltségét figyelembe véve valószínű, hogy az Ördögvettetés erre az ártérbe legmélyebben benyúló földnyelvre érkezve csatlakozott a nagy úthoz. Római kori lelőhelyek a mai város belterületén Szekszárd beépített területén nem folytak a római kor kutatásához kapcsolódó tervásatások, csupán alkalomszerű leletmentések. Ebből következik, hogy a település történeti múltjával foglalkozó mindennemű - tudományos és ismeretterjesztő, várostervezői vagy turisztikai célú - írás csaknem kizárólag Wosinsky megfigyeléseire és adataira támaszkodhatott és hivatkozhat mind a mai napig. A kutatás hiányát esetenként feltételezések pótolták, mint azt a város 1982-ben készített rendezési 40 WOSINSKY 1896, 686-687; WOSINSKY 1898, 147. - E „felfedezésének” köszönhetően vélte úgy Wosinsky, hogy Aliscában és attól oldalt (ad latus) is kellett egy castrumnak lennie. Uo. 41 A feltárást végző Czövek Attila szíves tájékoztatását ezúton is köszönöm. 42 VISY 2003a 215; LÓKI - SZABÓ - VISY 2011, 93. - Az Ördögvettetés légi fotóját közli VISY 2003b, 43-45, valamint részletes leírás és légi felvétel: LÓKI 2011,114-116.113,117. kép. 43 Adattár 8-73. Tolna Vármegye Múzeumának ásatási naplója 1934, 48-49. 14
