Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Gaál Attila: A szekszárdi szarkofág topográfiájához
tervéhez tartozó településtörténeti tanulmány esetében is tapasztalhatjuk. Az ebben a Kálváriára bejelölt római őrtorony még Marsigli és Wosinsky megfigyelései ismeretében is csupán lehetséges, a Béla térre feltételezett Alisca castruma viszont már minden konkrét leletet nélkülöz, csakúgy mint az ezekkel kapcsolatosan említett palánki castrum J?).44 Ugyanezen leletek, vagyis a hegy csúcsán és annak keleti lejtőjén az ún. Korbonits-szőlőben45 talált téglák és terméskövek alapján Wosinsky ide helyezte a római védművet, az épületmaradványok kis számát pedig az évszázados szőlőművelés pusztításaival indokolta.46 Helytállónak látszik Wosinsky megállapítása a római település földrajzi kiterjedéséről, bár úgy véljük, hogy a városközpont Csatárról való áthelyeződése és annak esetleges időpontja a leletek által nem kellően bizonyított. Arra azonban meggyőzően utalnak, hogy a település a Béla téren és környékén, valamint az onnan nyugati irányban húzódó völgyben, a mai Kálvin tér térségében volt a legkiterjedtebb.47 A mai Béla tér északkeleti szélén volt középkori - Vitéz János féle - kővár területéről származik az ismert szarkofág, melynek környezetében további sírok is előkerültek. Néhány azóta elkallódott feliratos kő alapján az is feltételezhető, hogy a temető egy részét már az 1061-ben épült apátság építkezései során és később is többször feldúlták, köveit hasznosíthatták. A későbbiekben török palánkvárrá erődített kolostor romjairól és környékéről fennmaradt rajzon jól látható, hogy a Buda-eszéki út a vár déli oldalának víz közeli lejtőjén haladt át.48 Ez a nyomvonal szükségszerűen azonos lehetett az egykori limesút nyomvonalával, ami viszont azt jelenti, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben egyik út sem a Bezerédj utca tengelyében, majd a mai megyeháza nyugati oldalán haladt, hanem a magasabb részeket elkerülve, a Széchenyi és Bezerédj utcák által közrezárt háromszögletű terület hosszanti tengelyében, azt követően pedig a Séd-patakon át a Kossuth Lajos utca nyugati oldalának szintén lankásabb területén. Ez utóbbi sírok tehát egy út menti temető maradványai lehetnek.49 A limesút fent említett, Bezerédj és Széchenyi utcák közötti szakaszának közeléből, a Bezerédj utca északi végének körzetéből szórvány adatokat ismerünk római építményekről, a Béla tér délnyugati oldalától kezdődően pedig csaknem a Kálvária-hegy csúcsáig kerültek és kerülnek elő szinte napjainkig késő római sírok. Wosinsky ezt a részt határozta meg a katonai temető területeként. A temetkezések a Kálvária-hegy nyugati részét alkotó Bartina oldalán, a Bartina utcai házak hegyre nyúló szőlőiben, kertjeiben is folytatódtak. Ezután nyugatra a bödői térség hegyoldalában és a Séd-patak két partján lévő omlások épületmaradvány- és oltárkőleletei következnek. A patak bal oldalán a Kálvin tér térségéből kelet felé visszafordulva ugyancsak a domboldalon, a Mérei utcai kertekben, szőlőkben - legutóbb az ezek területét elfoglaló lakótelep építésénél - is kerültek elő leletek, elsősorban római sírok. Ez a vonulat tart egészen a limes út kapcsán imént említett Fürdőház utca északi végén álló ún. Kamarás-házig, melytől északabbra lévő szőlőkből már csak néhány római pénzérmét gyűjtött be Wosinsky. A Béla tértől délre, délnyugatra lévő és felsővárosi lelőhelyek - Sírok (?). Wosinskynál félreérthetően Béla téri leletként szerepelnek a „régi takaréktári épület" udvarán talált római téglák, melyeket az egykori Német, ma Bezerédj utcai épületet bérlő Szekszárdi Kaszinó nyári helyiségének építése során találtak. Wosinsky szűkszavúan csak annyit ír róluk, 44 CIFKA 1982, 169-170. - A cikk szerzője is megemlíti a régészeti kutatások hiányát és szükségességét. 45 A Korbonits család szőlői két tagban, a magaslat gerincén felvezető kövesút, a mai Kilátó utca és a keresztektől a Munkácsy utcáig vezető turistaösvény által bezárt háromszögletű területen feküdtek. Kataszteri térkép 1860, hrsz.: 2679. 46 WOSINSKY 1896, 651; WOSINSY 1898, 146. Wosinsky a keresztek helyén és a hegyoldalban is talált téglákat, ami a téglasíros környezetben épp a szőlőművelés miatt nem meglepő. Nem említi azonban, hogy a téglákon kötőanyag lett volna, holott ezt más esetben mindig megtette. (A hegy oldalában lévő erődítmény fentiek miatt mára már tényként épült be a helyi köztudatba: TÖT- TŐS 2008, 8-9.) 47 WOSINSKY 1898,145. 48 GAÁL2016,. 49 WOSINSKY 1898,153. 15
