Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
8. Bátaszék, holdulatlan, Soldos Rácok lakják. 9. Farkasd puszta, Bátaszékiek bírják. (Bátaszéken alul.) 10. Szeremlén vára, Kalocsai érsek úr őnagysága bírja. 11. Asszonyfalva puszta. 12. KisDecz. 13. Kövesd puszta, határos Lángfővel, Bátaszékiek bírják. 14. Mórágy. Beszprémben adóznak, most szentmártoni apátur bírja. 15. Újfalu puszta. 16. Syagh, Rácok lakják, alias Sziacs, Martonfalvay István bírja. 17. Kürtös, Mysko és Sziács között vagyon, Rácok lakják, pécsi püspök úr bírja. 18. Száka, Rácok lakják, Palotai Miklós bírja. 19. Ösztör, közel Ófaluhoz és Berekállhoz. 20. Mániok, Szenczi... bírja. 21. Nádasd, magyarok lakják, pécsi püspök bírja, várost és Castélt a törökök. 22. Appáty. Ösztörrel és Mórággyal határos. Rácok lakják’.’462 A Sárköz falvainak jó része a török alóli felszabadulást követő második esztendőben pusztán, földjeik megműveletlenül álltak. Lakosságuk nyilván az 1686-os év hadjáratai - törökök, tatárok, császáriak - elől futott meg, hiszen az 1689-es összeírás még beszámol azokról az adókról, amelyet a török hódoltság utolsó időszakában magyar és török uraiknak fizettek. S közülük több nem is népesült be újra (Fehérvíz, Ság, Ete, Lak, Kürtös, Almás, Ebes stb.), s Iccse is csak átmeneti időre, ha egyáltalán hihetünk az erre vonatkozó adatnak. Egyik forrás ugyanis úgy tudja, hogy az 1690-es évek derekán Szekszárdra, a szomszédos Nyámád, Ittse és Palánk falucskákból jöttek az első települők, akik - egy régi plébániai irat szerint - a Kálvinista utcát építették, a mai Felsőváros, református negyed környékén. A pusztulás méreteit mutatja Mérey Mihály szekszárdi apát vizsgálatáról készített összeírás. Megjegyzése szerint Fejérvíz, Nyámád, Iccse, Györke, Szerdahely, Almás, Asszonfa, Ebes, Malonta, Ete elhagyott puszták, amelyeknek kevés vagy éppen semmi hasznuk.463 Az 1696. évi összeírásban mindössze Őcsény (33 család), Decs (40), Pilis (17), Nyámád (18), Almás (31) és Báta (9) szerepel.464 A szekszárdi apátság birtokainak állapotát mérte fel Blagota Gergely újpalánki provizor 1703. december 2-án. Iccse puszta falu a Sárvíz és a Duna között terül el, a Dunától Vi órányira. Területe hosszában és szélességében lA mérföldnyi. Határolják Palánk és Ság, valamint Nyámád puszta és Fehérvíz. A török időben négy házból állott. Magyar földesura Martonfalvay István volt, Veszprémből, aki évente 11 forintot kapott tőlük. A török földesúr Distar nevű volt Szekszárdról, aki évenként 1-1 ház után egy tallért és gabonatizedet kapott. A török császárnak a falu évenként 4 forinttal adózott. Van 10 hold jó szántója, bozóttal teljesen benőve. Erdeje is van vagy 4 holdnyi, de tüzelőfája rossz. Ugyanitt, ha a Sárvíz nem árad nagyon, 15 kocsi széna is megterem. Mint szabad területet jelenleg néhány szekszárdi műveli. A tizedét a szekszárdi apát, mint földesúr húzza. Szőlejük nincs, de egy kis terület termékeny. Ság puszta a Sárvíz és a Duna között fekszik, közvetlen a Duna mellett. A terület hosszában A mérföld szélességben % mérföld. Határolja hosszában, Tolna területéig Györke, szélességben Iccse pusztától a Dunán át egészen Fájsz fok nevű helyig. Szántója nincs, de van jó makkoló erdeje, amely akkora, mint az egész területe hosszában és szélességben. A török időkben négy házból állt. Keresztény földesura Martonfalvay István volt, Veszprémből, aki minden ház után egy forintot kapott. Török földesura Serdar aga volt Szekszárdról, aki minden ház után évenként ugyancsak egy forintot, ún. 462 HEGEDŰS 1997, 203-204. 463 VARGA-BODA 1973, 73. 464 PATAKI é.n. 278
