Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
„füstpénzt” kapott. Szőleje, rétje, szántója nincsen, ahol azelőtt házak álltak, 5 szekérnyi széna terem. Eddigelé még senki sem használja, elhagyott, teljesen elpusztult. A szekszárdi apátság birtoka. Fehérvíz puszta Újpalánk mellett, V2 mérföldnyire fekszik. Területe hosszában Ságtól Genese pusztáig terjed, szélességben pedig a tolnai határtól Iccse pusztáig. A török időkben 10 házból állott. A magyar földesúr Martonfalvay István volt, Veszprémből, akinek évenként 20 forintot fizettek. A török földesúr - akinek Kailtahi olajbég volt a neve, Szekszárdról - házanként 150 dénárt kapott a gabonatizeddel együtt. A török császárnak ellenben különbözőképpen 4-6-10 forintig, az úgynevezett harácspénzt fizették. Van vagy 70 hold jó szántóföldje, de ebből körülbelül 30 hold műveletlen, teljesen gazos. Szőleje, rétje nincsen és ott, ahol azelőtt házak állottak, 12-15 szekérre való széna terem. Van egy ¥2 mérföld hosszú és ugyanolyan széles erdeje, és az összeírás napjáig is szép gyümölcskertje, de ez is elgyomosodott állapotban. A helységet a szomszédos tolnaiak használják és az érte járó tizedet és a kialkudott árendát a szekszárdi apátnak beszolgáltatják, ugyanúgy a másik jószágért is - kivéve a szántókat - évi 30 forintot, melyet a szekszárdi apát, mint tulajdonképpeni birtokos élvez.465 A DUNA MENTE REFORMÁCIÓJA A Duna mente - közte a Sárköz lakossága is - a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns vallásra - ahogy Földváry László a Dunamelléki Református Egyházkerület historikusa írta: „A magyarföldi reformációnak kiindulási pontja az alsó-dunamellékén volt’.’466 Már az 1540- es években terjed itt a reformáció és Tolna mezővárosa válik a hódoltsági területek egyik szellemi központjává. Itt már a 16. században protestáns főiskola működik, külföldet megjárt, művelt tanárokkal, kik közvetlen kapcsolatban álltak a hitújítókkal: Sztárai Mihály467, Szegedi Kiss István468, 465 VARGA-BODA 197 466 FÖLDVÁRY 1898, 161. 467 Sztárai Mihály (? -1575, Pápa): reformátor, evangélikus lelkész, énekszerző, a 16. századi magyar irodalom jelentős alakja. Drá- vasztárán született. Ferences szerzetesként Padovában tanult. 1524 körül Pálóczi Antal udvari papja lett Sárospatakon, akivel együtt részt vett a mohácsi csatában is. 1528-ban otthagyta a rendet, a reformáció tanait kezdte terjeszteni, előbb Sárospatakon, azután másutt is. 1544 tavaszától Laskón már a reformáció híveként működött, és hét év alatt folyamatos küzdelemmel, sőt élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított. Valószínűleg ellátogatott a Tiszántúlra, ahol Debrecenben és Gyulán időzhetett huzamosabban. Az általa alapított egyházak számára 1553-ban a szuperintendensi hivatalt is megszerezte, amit természetesen ö maga foglalt el. Ugyanezen évben tolnai pap lett; 1554-ben Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget, ő pedig Tolna megyében és talán Baranya északi részáben levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558-ban visszament lelkésznek Laskóra. Pár évvel később Pápán lett lelkész, ahonnan 1574 tavaszán Sopronba ajánlkozott magyar lutheránus prédikátornak, de az állomást nem nyerte át. Mindamellett ez évben Pápáról mégis távozott. Kilépvén a szerzetesi rendből, Luther példáját követve szintén megnősült, elvévén, Bánóczi István özvegyét, e házasságból származhatott az a Sztárai Mihály, akit buzgó atyja szintén papi pályára nevelt és kit utóbb a pápai egyház hívott meg prédikátorául. A magyar nyelvű irodalom művelésével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mint énekköltő elkészítette 16 zsoltár verses parafrázisát, s írt még 5 éneket is. Ismerjük hat históriás énekét. - KATHONA 1974, 37; ZOVÁNYI 1977, 616-617. 468 Szegedi Kis István (1505-1572, Ráckeve); magyar református teológus. A szegedi ferences iskolából indult, Gyulán, illetve Lippán tanítóskodott, 1535-től Bécsben, illetve Krakkóban tanult, majd 1543-tól Wittenbergben, Csanádon és Gyulán tanított. Ezt követően 1546-ban Ceglédre került, itt nősült meg, 1548-ban. 1551-ben már Mezőtúron, majd Békésen lakott. Temesváron is megfordult. 1552-től Tolnán, majd Laskón és Kálmáncsehiben irányítója a Dél-Dunántúl protestánsainak. 1554-ben a baranyai kerület szuperintendense lett. 1561-1563 között török fogságot szenvedett. 1563-tól Ráckevén élt. Európai jelentőségű teológiai mumkájában, a Loci commmumesben idéz Bunaventútától, amely a ferences iskoláztatásának emléke. Magyar nyelven csak négy egyházi éneket szerzett.- KATHONA 1974, 36.; ZOVÁNYI 1977, 583-584. 279
