Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében III. Vízrajz
et alio nomine Zaratka vocatam);134 utóbbi név bizonyára a Sár helyi szakaszneve lehetett. 1346- ban Bikács nembéli Bálint eladta Töttös mesternek a Sár folyó melletti (circa eundem fluvium Saar) Alegres, más néven Márkustelke birtokon fekvő birtokrészét, tartozékai között egyebek mellett a Sár folyóval (fluvio).135 1367-ben egy birtokperben Szakadát birtokot mint a Sár folyó mellett fekvő falut említik (iuxta fluvium Saar).136 1381-ben Lak birtok felosztása kapcsán számos alkalommal szerepel a folyó [fluvium) viszonyítási pontként: említenek egy halastavat a Sár folyón túl, a folyó fölötti híd végét (fluvium), a folyó „határát” (circa finem Sár), révjét (adportum fluvii Saar), partját (circa ripam fluvii Saar; in littore Saar), a helyet, ahol az Olaszó kiágazik belőle (loco, ubi Olassou a fluvio Saar exiret).1371410-ben egy a Középfalu birtokon lévő Inok földhöz tartozó birtokrész határa a Szilas szigetnél ért véget, ahol a határ belement a folyóba (ubi intraret in fluvium Saar).1381418-ban a simontornyai várnagyok Csetényben a pécsi püspöknek a Sár folyón (fluvio) épített malmát rombolták le.139 1450-ban Lak felosztása során Niczki Benedek és Dersanóczi Gergely megállapodtak, hogy a Sárvize folyón (in ipso fluvio Sarwyze) malmokat együtt vagy külön szabadon építhetnek.140 141 Bonfini az 1490-es években írt művében a csontmezei csata kapcsán említi a folyót „[Báthori] István és [Kinizsi] Pál másnap az ellenfelet egy folyócskánál fedezi föl, amelyet iszaposságáról szkíta nyelven Sárvíznek neveznek. Corvinusék a Sárvíz túlsó partján emelkedő hegyen szálltak meg (,.).”ul 1504-ben egy garai jobbágy Báta mellett a Sárvize folyón (fluvio) Bátmonostorig hajózott, ahol hatalmaskodás érte.142 1505-ben két aranyi jobbágyot, amikor vett borukat saját hajójukon át akarták hozni a Sárvizén (fluvio), a bátai apát emberei Bátán háromszor is megvámolták.143 1506-ban Niczki László tiltotta a budai Szűz Mária-káptalant attól, hogy Szék birtok határai között, a Sárvíz folyón (fluvio) malmot építsen, mert az az ő laki malmának kárára lett volna.144 A 16. század elején alkotó Ludovicus Tubero az 1490-es csontmezei csata leírása kapcsán megörökítette, hogy „Báthori István (...) maga mellé fogadva hadjáratában társként Kinizsi Pált (...) az ellenséget a Sárvíz [ad Scaruisium amnem]1*5 nevű folyóig üldözte.”146 1536-ban Oláh Miklós Hungária című leírása szerint Báta alatt „vegyíti vizét a Sáros folyó a Dunába (citra Bátha oppidum, amne Sáros)”.1*7 1539-ben Bika falu Sárbika néven tűnik fel, előtagját a Sár folyó képezte.148 Étén 1565-ben a halban gazdag Sárvíz folyót is említik (aqua piscosa Sarwyze dicta)}*9 Mint látható, a 14. század elejétől említett folyó a 15. század közepéig mindig Sár néven szerepel, utána viszont egyöntetűen Sárvize alakban említik. Szabályozása előtti vízrajzával röviden Tenk Béla, majd Pataki József foglalkozott.150 Sárvíz 2. (Sarvvyz): Gyánt 1361-es határjárásában kétszer is szerepel a Sárvíz nevű vízfolyás (aquam Sarwyz),151 ami a mai Sió folyót jelenti. Más forrásokból is tudjuk, hogy a Sió régi neve Sárvíz volt,152 amit azzal finomíthatunk, hogy a felső szakaszán a Fok és a Foksár név is előfordul.153 134 A. XXIX. 326. sz. 135 Zichy II. 144. sz. 136 FEJÉR IX/7. 263. 137 SÜMEGI 1997,417-419; FEJÉR IX/6. 249-267. (DF 283414.) 138 ZsO II/2. 8014. sz. 139 ZsO VI. 2533. sz.; C. TÓTH 2000, 53. sz. 140 BÉKEFI 1894,113-115. (DL 44568.) 141 BONFINI 1995,914. (IV. tized 1. könyv 150-155. szakasz) 142 KŐFALVI 2006, 884. sz.; DL 88934. 143 DL 88937., DL 88938. 144 SZAKÁLY 1998,187. sz. 145 TUBERO 2001, 24. 146 TUBERO 1994, 93, 97-98, 100-101. (1/17-19.) 147 OLÁH 2000, 27; OLÁH 1763,15. 148 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 1537. sz. Farbika olvasattal. 149 HOLUB 1960, 16. 25. jegyzet. 150 TENK 1936, 9-11; PATAKI 1955,44-49. 151 FEJÉR IX/3. 264-270; ÉRSZEGI 1971, 21, 124, 238. sz.; ZsO I. 4624. sz. (DL 106143.); DL 87372.; DL 88065.; DL 106340., DL 106589. 152 LUKÁCS 1951, 259-260. A törökök Balatonnak nevezték a Siót, pl. Ozorán: DÁVID 1982, passim. 153 KISS 2009, passim. 16
