Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében III. Vízrajz
Elnevezései sokszínűsége miatt viszonylag nagyobb figyelmet kapott a Sió4 és hasonló okokból a Füzegy (Koppány),5 valamint a Völgységi-patak.6 A helytörténeti irodalom bizonyos résztémák miatt tért ki a természeti földrajzi kép, így a vízrajz elemzésére is, több-kevesebb középkori adatot is felsorakoztatva. Itt említhető Kiss István vízrajzi bevezetője Simontornya monográfiájához7 és Pataki József a Sárköz természeti földrajzáról szóló munkájának vízrajzi része.8 A történeti néprajzi kutatások számos hasznos szempontot szolgáltattak a középkori vízrajz tanulmányozásához: a Duna mente vonatkozásában Andrásfalvy Bertalan monográfiája, a Baranyai-Hegyhát kapcsán pedig Máté Gábor disszertációja megkerülhetetlen.9 Sümegi József az 1440- es cilcádori csata kapcsán foglalkozott a Sárköz déli részének középkori természeti viszonyaival.10 Kifejezetten témánkhoz kapcsolódik még Miklós Zsuzsa Tolna és Pest megyei középkori kutakkal foglalkozó tanulmánya, amely címével ellentétben mindössze egyetlen Tolna megyei kutat tárgyal.11 A Tolna megye vízrajz feldolgozásához a 18-19. századi vármegyeleírások,12 valamint a vízszabályozásokat és természeti képet elemző tanulmányok is hasznosíthatók,13 ezek felsorolására azonban ezen a helyen nincs mód. A kutatáshoz nélkülözhetetlenek továbbá a vízszabályozás előtt készült térképek, így mindenekelőtt az első katonai felmérés,14 valamint a Magyar Nemzeti Levéltár és a Tolna Megyei Levéltár nemrégiben digitálisan is hozzáférhetővé vált kéziratos térképanyaga. Tanulmányom csak a középkori forrásokból igazolható vízneveket tartalmazza, tehát azokat a földrajzi neveket nem, amelyekről vélelmezhető, de nem igazolható a középkori eredet. Ilyen pl. a Völgységi-patak Mérges neve, amelyet 1733-ban említenek, de korábbi adatolása nincs (s az 1325- ben említett Mérgespataka valójában nem is vonatkoztatható rá),15 vagy a Völgység tájegység nevének eredete kapcsán feltételezett, de forrásokból nem igazolható Völgy-séd víznév.16 A középkori vizeket az alábbiakban a következő sorrendben veszem sorra: folyóvizek, tavak, mocsarak, szigetek, források, kutak, végül pedig vízvezetékek. Az egyes kategóriákon belül először mindig a név szerint ismerteket gyűjtöttem össze, majd a forrásokból ismert, de név szerint meg nem nevezetteket, végül pedig azokat a település- vagy dűlőneveket, amelyek az adott vízrajzi csoportra utalnak. A vízrajzi elemek helyhez kötését a kutatás jelenlegi állapotában nem tekintettem feladatomnak, csak akkor utalok rá, ha az könnyen elvégezhető, többnyire újkori térképek és helynevek alapján. A vízrajzi adatok kapcsán említett középkori települések lokalizálásával terjedelmi okokból nem foglalkozom, ezek lokalizálása a történeti földrajzi kézikönyvekben visszakereshető.17 FOLYÓVIZEK Név szerint ismert folyóvizek az írott forrásokban Apáti-patak (Apatipatak, Apatypatak): 1327-ben a Zselicségben fekvő Hillye és a Páli közti határjárás a Kazar pataknak az Apátipatakba torkollásánál kezdődött (iuxta locum ubi rivulus Kazar dictusfluit in rivum Apatipatak nominatum), később még egyszer feltűnik az Apátipatak (rivulum).18 4 LUKÁCS 1951; KISS 2009. 5 K. NÉMETH 2013b. 6 REUTER 1984; SOLYMÁR 1984a; SOLYMÁR 1984b. 7 KISS 1938, 9-12. 8 PATAKI 1955, 38-56. 9 ANDRÁSFALVY 2007, különösen: 25-47; MÁTÉ 2013, 97-102. 10 SÜMEGI 1990, 32-43. 11 MIKLÓS 2003. 12 BÉL 1979, 333-335. 13 TENK 1936. 14 EKF. 15 WEIDLEIN 1935, 668; REUTER 1984; SOLYMÁR 1984b; MÁTÉ 2008, 182-183. 16 MÁTÉ 2008,180-182. 17 CSÁNKI 1897; ENGEL 2001; K. NÉMETH 2015a, ill. K. NÉMETH 2015b. 18 AO II. 288. sz.; A. XI. 464. sz. 8
