Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Fuksz Márta: A bonyhádi Stoll mézeskalácsos dinasztia (1847-1946)
korolta az ipart, azonban 1931-ben már csak kettő mesternek van iparigazolványa, ifj. Stoll Ferenc édesanyjának már nincs. Ennek ellenére Stoll Jakabné egészen haláláig besegített fiának és menyének mind a műhelyben, mind a boltban.68 A cukrászok száma nem változott Bonyhádon. A nevekből látszik, hogy Hellebrand István helyét, valószínűleg özvegy felesége vette át. Összehasonlításképpen érdemes megnézni, hogy mennyi adót fizettek a mézeskalácsosok Tolna megyében ebben az időben. A bátaszéki mézeskalácsos adója 12 korona volt az 1902-04-es években, míg a tolnaiak forgalmuktól és bevételeiktől függően 12-14 és 16 korona adót fizettek ugyanebben az időben. A bonyhádi Stoll Jakabnak 1908-ban szintén 12, míg 1914-ben 11 korona volt az adója, ugyanannyi, mint az újonnan megjelent Matenovics Alajosnak.69 Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a Központi és a Völgységi járáson belül nem volt számottevő különbség a mézeskalácsosok adója között, így valószínű, hogy iparuk nagysága is hasonló lehetett. Bár az ösz- szehasonlítást torzítja, hogy pár év eltérés van a két járás összeírásai között. Többet adóztak viszont a cukrászok. A két szekszárdi cukrász adója 20 korona, míg tolnai társuké 24 és 25 korona volt a két egymást követő évben 1902-03-ban. A legtöbbet a bonyhádi cukrász fizetett 1908-ban, 45 korona adót, majd 1914-ben valamivel kevesebbet, 38 koronát.70 Az adók ősz- szegéből látszik, hogy Bonyhádon volt a legnagyobb különbség a mézeskalácsosok és a cukrászok adója között. A bevételekből származó eltérések alapján nem volt kérdés, hogy az édesipari szakmák közül a cukrászat jelenti az ágazat jövőjét. Ha a vizsgált időszakban Tolna megyében összehasonlítjuk az édesiparban dolgozó mesterek számát, akkor a mézeskalácsosok lassú eltűnésének és a cukrászok számszerű növekedésének lehetünk tanúi: 185771 188572 189573 1926/192774 193175 Mézeskalácsosok száma Tolna megyében 6 19 23 13 + 4 fő, aki cukrász is 13 Cukrászok száma Tolna megyében5 6 14+4 fő, aki mézeskalácsos is 16 A második világháborút követően pedig a mesterek felhagytak a mézeskalácsossággal és ténylegesen a cukrászatból éltek meg. Sajnálatos módon a Stoll család nem élt ezzel a lehetőséggel. A 3. generációt képviselő Stoll Ferenc sosem tett cukrász vizsgát, de jó üzleti érzékkel felismerte az új termékekben rejlő lehetőségeket. A család sosem foglalkozott csokoládé- és nyalóka gyártással, de már édesapja Stoll Jakab is árulta a fagylaltot, a különböző ízű cukorkákat a vásárokban és a boltjukban. Ezeket a termékeket készítette Stoll Ferenc is, illetve a bolti árukészletét ételszínezékekkel is bővítette, amit mindvégig árultak.76 A fagylaltkészítéssel a II. világháború után felhagyott a család, ugyanis a megszigorodó jogszabályok és az új egészségügyi követelmények miatt a vásárokon történő árusítás nem volt megoldható. 68 Stoll László beszámolója. 69 MNL TML IV. 412.a. 996/1902., 3732/1903., 376/1904. Központi Járás Főszolgabírója. Iparügyek.; MNL TML IV. 416.b. 5699/1908. és 9016/1914. Völgységi Járás Főszolgabírója. Iparügyek. 70 Uo. 71 MNL TML MH XII E 2045/1857. 72 JEKELFALUSSY 1885, 84-88. 73 JEKELFALUSSY 1892, 1240-1244. 74 MAGYARORSZÁG 1926-1927,1826. 75 MAGYARORSZÁG 1931, 944. 76 Stoll László beszámolója. 441
