Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Fuksz Márta: A bonyhádi Stoll mézeskalácsos dinasztia (1847-1946)
felesége, Hofbauer Mária a Völgységi Járási Főszolgabírói Hivatal engedélyével „özvegyi jogon való gyakorlás”59 címén tovább folytatta - kizárólag a bonyhádi - mézeskalácsos és gyertyaöntő ipart. Ebben már fia, a következő generációt képviselő ifj. Stoll Ferenc is segítségére volt. A MÉZESKALÁCSOS MŰHELY BŐVÍTÉSE, CUKRÁSZATTÁ ALAKÍTÁSA - STOLL FERENC Stoll Jakab és Hofbauer Mária60 harmadik, egyben utolsó gyermeke Stoll Ferenc. Egyetlen fiúként szinte elvárás volt, hogy folytassa a mézeskalácsos- és gyertyaöntő szakmát, és átvegye szüleitől a műhely vezetését. így a helyi elemi iskola és 2 év gimnáziumi osztály elvégzése után a Bonyhádon 1885-ben induló iparostanonc iskola tanulója lett. Törvény szabályozta, hogy a tanoncok iskolai éve 10 hónapig tartott. Heti 4 órában általános ismereteket tanultak, majd vasárnap 3 rajzóra és 1 vallástan következett.61 A szakmai képzés ez idő alatt a mester műhelyében folyt. Természetesen Stoll Ferenc a szakma fogásait gyerekkora óta édesapja műhelyében sajátította el, és a tanoncévek hivatalos gyakorlatát is a családi műhelyben töltötte. Ezután következtek a céhes idők legényéveinek megfelelő segédévek, amikor általában két éven keresztül „szak- bavágó munkát” végeztek egy mester műhelyében, amit már édesanyjánál, Stoll Jakabnénál végzett. Ezt követően lehetett mestervizsgára jelentkezni. Sajnos a családi emlékezeten kívül a hagyatékban nem maradt fent bizonyítvány vagy segédlevél ezekből az időkből, viszont megmaradt Stoll Ferenc iparigazolványa, amit 1921. júliusában állított ki részére a bonyhádi iparhatóság.62 Ettől kezdve édesanyjával együtt vezették a bonyhádi üzletüket. Egyrészről könnyebbséget jelenthetett számára, hogy 3. generációs mesteremberként a családi vállalkozás már bejáratott vásárlókörrel és kiépített piackörzettel rendelkezett, másrészről a 20. században lezajló gazdasági-társadalmi változások következtében jelentkező új igényeknek és kihívásoknak meg kellett felelni a fejlődés és fennmaradás érdekében. Jelentős újításnak és termékpalettája szélesítésének tekinthető, hogy a méhészek számára sonkolyból műlépet készített. A méhészektől átvett, használt és beszeny- nyeződött méhviaszt (sonkolyt) a tisztítás után maga dolgozta fel, és újra eladta műlépként. Ehhez műlépnyomó gépet vett, mely tulajdonképpen egy egyszerű prés, formanyomó volt, mellyel a különböző kaptárformához igazodó eltérő nagyságú lépeket tudott készíteni. Tehát ebben az időben - magas ára miatt - a viaszt már nem gyertya- és offerkészítésre használták, arra ott volt az olcsóbb paraffin. Stoll Ferenc legjelentősebb fejlesztése egy cukrászda nyitása volt. A másik édesipari szakma, a cukrászat - és a vele együtt járó cukorka-, csokoládékészítő keménycukrászat - megjelenése után csak idő kérdése volt, hogy mikor veszi át a helyét a mézeskalácsos iparnak. A kisebb településeken 59 Tolna vármegye völgységi járásának főszolgabírája. 7419/1915. Családi iratok. Stoll László tulajdona. 60 Gyermekeik: Stoll Teréz (1896.04.06-1973.05.11), Stoll Paula (1897.11.04-1898.08.13) és Stoll Ferenc (1899.04.08-1959.07.09.). MNL TML XXXIII. 70. Tolna vármegye állami anyakönyvei. Bonyhád. 61 1884. 17. te. 62 Iparigazolvány. Tolna vármegye völgységi járásának szolgabírája 3603/1921. Családi iratok. Stoll László tulajdona. 439
